Írótábor-napló, már a második

Ebben az évben is ellátogattam Hajdúböszörménybe, hogy részt vegyek a VII. Hajdúböszörményi Írótábor programjain június 10-14. között. Az alábbiakban ezt az öt napot próbálom összefoglalni.

1

Kicsit döcögősen érkeztünk. Féltünk, nehogy lekéssük a jelentkezést és az ebédet, de sem ez, sem az nem történt meg. Szerencsére időben odaértünk. Sőt, nem is egyedül mi érkeztünk meg. Már mások is álltak ott. Egy csapathoz csapódtunk, gondoltuk, hátha ők tudni fogják, merre kell menni.

Ők se tudták.

Voltak viszont emberek autóval, egy kisbusz is előállt, oda pakolta mindenki a csomagját.

Az első körben nem tudtak mindenkit elvinni. Igaz, hogy ott volt a kisbusz és néhány autó is, de nekünk nem jutott hely. Ahogy három másik embernek sem, úgyhogy, amíg vártuk, hogy visszajöjjön az egyik autó, ismerkedtünk egy kicsit. Én csak arra emlékszem, hogy a lány, aki ott maradt, Gombáról jött.

Aztán vissza is ért az egyik autó. Oda sem fértünk be mindannyian, az öt várakozóból kettő még ott maradt. Két fiú.

A táborba vezető út meglepően rövid volt. Talán csak azért, mert autóval mentünk.

Csomagjaink szerencsére épségben megvoltak, szépen lerakva a járdára, egy bokor közelében, mintha csak minket várnának.

Szóval megérkeztünk. Ebédig még bőven volt időnk, a szobát is gyorsan elfoglaltuk. Igaz, az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy az ajtóhoz közelebbi ágyat szeretném elfoglalni, mert arrafelé erősebb a wifihálózat, nekem pedig barátom van, akivel tartani akarom a kapcsolatot.

Az ebéd tűrhető volt, sőt, elég finom, csak az a baj, hogy kevés volt belőle. Nekem már akkor a délutáni szabadprogramon járt az eszem, mivel ekkorra beszéltünk meg a barátnőmmel egy találkozót.

Előtte viszont hátravolt még egy íróiskola. Vörös Istvánhoz kerültem idén, és a múlt évi húszhoz képest nyolcfős csapatban voltunk. Hét lány (eredetileg nyolc, de valaki sehogysem akart megjelenni) és egy fiú. Az első foglalkozáson még nem olvastunk fel, viszont megismerkedtünk, elbeszélgettünk a liberális eszmékről, és megkaptuk az első feladatokat.

Utána jött a várva várt szabadprogram, majd következett a vacsora és a nyitó program a múzeumkertben.

Éjfél körül értünk csak vissza.

2

A második napon még nem voltunk annyira fáradtak, úgyhogy korán mentünk reggelizni. Szerencsére nem volt sor az étkezdében. Sőt, a teljes tábor  ideje alatt talán kétszer kellett sorban állnunk. Ez nem is olyan rossz.

Lehet, csak eleinte tűnt úgy, hogy nem voltam fáradt. Az íróiskola közepe felé már éreztem, hogy lassan elalszom. Nem jó ez így, főleg hogy nem ízlik nekem a kávé. Nem baj, erre van kitalálva az energiaital.

Ha ma visszanézek, nem is emlékszem, hogyan telt el ez a nap. Csak a vége maradt meg, Áfra János kötetbemutatója. Performansszal egybekötött könyvbemutató volt. Ze2018-08-10 13.41.53nére és felolvasásra rögtönzött a két táncos. Áfra János kötetének címe Rítus, és ezt a fogalmat át is adták a nézők számára. Sőt, ha az volt a céljuk, hogy valamilyen elemi hatást érjenek el, elérték. Főleg az üvöltés sikerült igazán, mert utána a fél terem halálra rémült. Aztán jött a fekete latexbe öltözött Gergye Krisztián, és fogalmunk sem volt, hogy mire készüljünk fel. Pont ezért volt jó.

A múzeumkertben a Másik Oldal zenekar játszott, majd Pély Barna és Jász András.

3

Talán ez volt a legnehezebb nap a táborban. Nem elég, hogy egész nap fáradt voltam, az esti program is elhúzódott. Lehet, hogy nem húzódott el, csak én éreztem hosszúnak a fáradtság miatt. Mindegy.

A második íróiskola korábban kezdődött, délután pedig fontos semmittevéssel kellett foglalkoznom, így még aludni sem tudtam. Viszont ott volt a régi jó energiaital (amit Eleonóra hozott a dohányboltból, pedig később kiderült, hogy a Reálban is volt), és a remény, hogy talán nem alszom el ott helyben. Szerencsére nem aludtam el. Egyelőre.

A két íróiskolai foglalkozáson négy feladatot kaptunk (az előző hét feladathoz). Így összesen kilenc megíratlan szövegem volt (az első két feladatot ugyanis már teljesítettem). Igazából csak hét lett volna, de úgy döntöttem, hogy kettőt teljesen átírok.

Ezen a napon meglátogatott minket egy fontos tisztségviselő. Már épp befejeztük volna a foglalkozást. Arról tárgyaltunk épp, hogyan lehetne optimálisan elhelyezni egy elméleti rózsafát az egyik műben, majd Vörös István úr rokonainak egy külföldi doktor ismerőséről, akinek megcsonkították a bambuszát és pont ekkor jelent meg a tisztviselő ami még vagy tíz percet jelentett, és további három feladat2018-08-10 13.40.36ot.

Este Csobánka Zsuzsa Emese és Lanczkor Gábor kötetbemutatójára került sor, és könyveket is lehetett vásárolni.

Utána a Ruby Harlem koncertezett, némi késéssel. Bemutatkozásukkor tudtam meg, hogy a volt osztálytársam bátyja is játszik benne. Ha nem lettem volna annyira fáradt, talán még élveztem is volna. Így is élveztem ugyan, csak sokkal kevésbé.

4

Ez volt az utolsó, és egyben az a nap, amikor végre felolvashattam az újonnan megírt feladataimat, összesen négyet. Viszont azt a négyet is csak a második foglalkozáson olvashattam fel, amiről szerencsétlenül elkéstem (mint mindig, ekkor is sor volt a nyomtatónál). Hála az égnek, nálunk nem volt olyan, mint a harmadik szobatársunknál, Tímeánál, hogy aki késett a foglalkozásról, viccet mondott. Amikor beléptem, közölték velem, hogy most válogatják ki azokat a műveket, amelyeket majd szombaton az írótábor résztvevői előtt olvasunk fel. Rendben van. Jobb alkalom nem is lett volna arra, hogy felolvassam az írásaimat.

Rögtön az elsőt választotta ki a műhelyvezető, amit nem sajnálok.

Mivel ismét előrehozták a második foglalkozást, megint tudtam találkozni a barátnőmmel. Rajzokat kaptam tőle, ez nagyon aranyos gesztus volt (milyen meglepő, hogy ilyen rajzos emberekkel vagyok körülvéve; az öt igazán közeli ismerősöm közül négy rajzol, ami szerintem nem rossz dolog).

Estefelé elkezdtük tervezni a hazautat, és kisebb nehézségekbe ütköztünk. Valamit viszont mégis sikerült összehozni.

A múzeumkertben Babiczky Tibor és Deres Kornélia tartottak kötetbemutatót. Ez volt a harmadik, ami igazán megfogott, Áfra János és a Csobánka/Lanczkor bemutató után. Megfogott köteteik témája és az a lámpaoszlopos vers, amit Babiczky felolvasott.

Hogy lefoglaljam magam, két telefonálás között a Hell-dobozomat (a változatosság kedvéért most nem az asztalokat vagy a székeket) szurkáltam rajzszöggel. Takács Nikolas lépett fel, utána pedig Retro Disco volt (amire nem maradtunk).

5

Végre hazautazás. A mi csoportjainkat előre vették a felolvasásban, hogy le ne késsük a buszt, ugyanis ettől függött az egész útvonal.

Első ránézésre valahogy semmi nem állt össze és csendben pánikolni kezdtem, már az állomáson, de aztán jött a busz, és minden tervszerűen haladt tovább. Igaz, Debrecenben a vonatállomásig rohannunk kellett (kevesebb mint negyedóránk volt rá, hogy odaérjünk), és még helyjegyet is kellett vennünk, de végül szerencsésen elértük a vonatot.

A vonaton elgondolkoztam, miközben a felhőket bámultam és egy pillanatra félelem fogott el, de ez hamar elmúlt, ugyanis át kellett szállnunk. Végül pedig nemcsak sikerült időben elérnünk a Záhony–Csap vonatot, hanem Eleonóra a buszt is elérte.

Összességben meg voltam elégedve a táborral: más volt, mint a tavalyi, de legalább ugyanannyira jó. Talán jövőre is elmegyek, ha úgy adódik.

Rohály Karolina

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>