Hangulatjelentés

2018. március 31-én zajlott a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) soron következő műhelymunkája. A Változat egy hétköznapra. Beszélgetés az irodalomterápiáról c. eszmecsere moderátora Varga Nikolett volt. A műelemzés helyett ez alkalommal az vált hangsúlyossá, hogy az adott vers olvasása és értelmezése miképpen befolyásolja az egyén pillanatnyi lelkiállapotát, milyen asszociációkat ébreszt benne az adott sor vagy költői kép. A beszélgetés alkalmával Lövétei Lázár László, Pilinszky János és Ughy Szabina egy-egy előre kiválasztott költeménye került előtérbe.

A műhelymunka kezdetén két Szernyéről érkezett vendég, Ködöböcz Erika és Őrő Emese olvasta fel versét. Ezzel tulajdonképpen elkezdődött az irodalomterápia, mivel minden jelenlévő személy a saját meglátását mondta el a versek vonatkozásában. Ami kapcsolatban állhat az egyén pillanatnyi lelkiállapotával és természetesen ismereteivel is. Ez pedig a műhelymunka témájának egyik alappillére volt. Érdekes megfigyelés, hogy Nagy Tamás később elhangzott javaslatai összhangba kerültek azzal a következtetéssel, amit a csapat tagjai egységesen sugalltak: a szóismétlés, refrén, időkezelés problémájára kell nagyobb figyelmet fordítaniuk a pályakezdőknek.

???????????????????????????????

Ezek után a műhely előre meghatározott témájára helyeződött a hangsúly. Elsőként Lövétei Lázár László Két hexameter c. alkotása nyomán beszéltek a semmiről. Marcsák Gergely az említett verset párhuzamba állította József Attila Két hexameter c. művével, ami egy feloldhatatlan helyzetet, az egyén számára önmarcangoló kérdést fogalmaz meg a létezés és mindennapi élet során felmerülő döntéshelyzetek vonatkozásában. Középpontban azzal a keserű megállapítással, hogy a morális szempontból helyesen cselekvő ember ugyanúgy meghal, mint az a személy, aki kevésbé törődik a közösség által elfogadott értékrenddel, szabályrendszerrel, törvénnyel. Ugyanakkor a József Attila hexametere mögött rejlő kérdés általánosít, felszínesen közelíti meg a problémát. A kérdés helyett, hogy miért legyen az egyén tisztességes, az elmúlásra helyezi a hangsúlyt: akkor is meghal, ha feddhetetlenül élt, és akkor is, ha nem volt becsületes élete során. A figyelem elterelődik az alapvető kérdésről: hogyan éljen az egyén? Lehet, hogy lényegesebb, milyen szabályok szerint létezik az adott személy, és inkább erre lehetne helyezni a hangsúlyt József Attila versének értelmezése közben. Lövétei Lázár László műve esetében is hasonló a helyzet: a semmi kifejezést használja azzal kapcsolatban, amit a lírai én sikertelennek ítél az életében. A semmi kifejezést a valami, azaz egy adott probléma helyett. Az első sor rámutat: a lírai én az összes baj közül egyiket sem javította ki. A költő a vers második sorában módosítja a gondolatmenetet azáltal, hogy „a semmi” kifejezést használja, ami a létező ellentétét jelenti, nem pedig egy adott hibát, mint az első sorban. Látható, hogy két verssor mögött temérdek téma rejlik, amit nem is egyszerű megközelíteni. Ez el is hangzott a beszélgetés során, ugyanakkor az irodalomterápia arról szól – mint ahogyan ez az írás is felvetette már –, hogy műelemzés helyett az egyén önismeretére terelődjön a figyelem: a szöveg értelmezése helyett az illető arra összpontosítson, miért épp az adott gondolat jutott eszébe a verssor olvasásakor.

A beszélgetés alkalmával Varga Nikolett úgy vélekedett Lövétei Lázár László Két hexameter c. verse kapcsán, hogy ezt a morális kérdést önbizalomhiánnyal küzdő ember fogalmazhatta meg, aki szenvedhet amiatt, hogy képtelen kijavítani valamit. Szabó Dóra rámutatott: nem mindegy, hogy az illető próbált-e változtatni azon, ami zavarja az életében. Miért várja, hogy épp ma módosuljon valami, ha tegnap nem próbálta átalakítani? – ismertette elképzelését. Nagy Tamás felvetette, ha kijavítanánk a semmit, azzal el is rontanánk.

Amikor Varga Nikolett arra volt kíváncsi, hogy milyen élethelyzetben gondolhatunk arra, hogy semmit sem sikerült kijavítanunk, Shrek Tímea azt válaszolta, hogy a mindennapi életre is kivetíthetjük ezt a gondolkodásmódot: bármire is tekint az egyén az életében, nem sikerült helyrehoznia.

???????????????????????????????

Kovács Eleonóra az egyes szám első személyű megfogalmazásra hívta fel a figyelmet: nekem nem sikerült módosítanom valamit. Az első sorban a szerző nem szűkíti a témát, azt, hogy mennyi mindenben vallott kudarcot. Ugyanakkor nemcsak a lírai én számára ismerős ez az élmény, hasonlót tapasztalhattak a műhelymunka résztvevői és az olvasó is. Az első sor nem konkrétumra utaló megállapítás, de azonosulhat vele a befogadó. Az itt felvezetett gondolat nyomatékosul a második sor által: miért épp most sikerülne kijavítani a semmit? A kérdésen való töprengés egy életérzés és hosszan tartó jelenség: ha elkezdek azon gondolkodni, hogy nem sikerült kijavítani semmit a saját életemben, akkor ide nem is a semmi kifejezés illene, hanem az adott problémahalmaz, ami hibát tartalmaz.

Varga Nikolett megkérdezte: előfordult-e már, hogy önbizalomhiány miatt hiúsult meg valami kijavítása az életünkben? Ködöböcz Erika nem tudott azonosulni a problémával, ő könnyedén viszonyulna ehhez a kérdéshez, nem túlbonyolítva. Őrő Emese  nem kerülne kapcsolatba az önmarcangoló viselkedéssel, közhelynek érezte a probléma hangsúlyozását, inkább nem venne tudomást az önértékelés problémájáról.

Csordás László megjegyezte, hogy amikor időmértékes verssel találkozik, azért, hogy természetesebb legyen egy-egy mondat szerkezete, lejtése, a saját maga számára prózává szelídíti, mert így könnyebben tud azonosulni a vers által megfogalmazott kérdéssel. Marcsák Gergely hozzátette: ha a szerző elrontja a hexametert, hangsúlyosabbá válhat a hiba és javítás folyamata. Őrő Emese úgy vélekedett, a semmi az nem fontos dolog, hanem lényegtelen. Varga Nikolett szerint inkább mindent magába foglal, amit az egyén elrontott. Shrek Tímea utalt egy korábbi gondolatára: a semmi a Nincs.

Miután a műhelymunka résztvevői árnyalták a semmi problémakörét, a korábban megadott feladat megoldása került előtérbe: mindenki hozzáfért egy cím nélküli vershez, melyből szavak hiányoztak. Pótolni kellett a kifejezéseket. Ughy Szabina versének egy részlete (Változat egy reggelre) az esemény elnevezését is ihlette. Varga Nikolett mindenkitől megkérdezte, hogy nehézséget okozott-e a vers szavainak pótlása? Erre nem érkezett nemleges válasz. A tagok úgy ítélték meg, Szabó Dóra átirata közel áll az eredeti alkotás hangulatához, Marcsák Gergely viszont eltávolodott attól; ő később úgy vélekedett: mindegyik átirat valaminek a hiányáról szól.

A későbbiekben a résztvevők Pilinszky János Életfogytiglan c. verse kapcsán arról beszéltek, hogy egy kapcsolatban az egyén mit osztana meg és mit különítene el a társától. Erre a körkérdésre egy asszociációs játék indult el. Shrek Tímea szerint az empátia nem lehet közös, és a baj sem. Erre Marcsák Gergely azt a választ adta, hogy a folyó közös, a part nem. Nagy Tamás gondolata szerint a halál közös, a koporsó nem.

A beszélgetés nyomán rögzülhetett a gondolat, hogy a hangosan kimondott szavaink a lelkiállapotunkat és hangulatunkat nagyobb mértékben tükrözik, mint sejtenénk. Ennek hangsúlyozása reakcióink megértéséhez és az önismerethez segíthet. Emiatt is lényeges lehet az legutóbbi irodalomterápia és műhelymunka.

???????????????????????????????

 

Kovács Eleonóra

Névjegy Kovács Eleonóra

1989-ben született Szalókán (Ukrajna, Kárpátalja).

Tanulmányait az Ungvári Nemzeti Egyetemen 2012-ben fejezte be (történelemtanár).

2014-től a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) tagja, 2017-től a kvit.hu felelős szerkesztője.

Írásait időközben közölte az Együtt c. kárpátaljai irodalmi folyóirat, valamint a Partium, Somogy, Napút, Irodalmi Szemle, Magyar Napló, Tiszatáj, Tempevölgy.

FISZ-tag lett.

2019-ben Együtt Nívódíjat kapott.

2020-ban Ungváron, az Intermix Kiadó gondozásában jelent meg első kötete, az Érzékelés (Könyvismertető, filmnapló, jegyzet).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük