Nyolc nap az írás mint gyakorlat, valamint a kortárs magyar- és világirodalom egy-egy alkotásának vonzáskörében zajlik. Összesen ennyi, ha nem számoljuk az oda- és visszautat. Két írótábor és helyszín (Hajdúböszörmény és Visegrád). Az első hét végére magyarázatot talál arra, hogyan tekint az alkotófolyamatra, és miképpen lehetne elengedni a szöveget. Egy héttel később már egyetlen választ sem sejt. Hajdúböszörményben azt feleli, nem tudja, író akar-e lenni, Mogyoróhegyen ezt: akkor nem tud írni.
Nyolc nap alatt könyvet kér, kap, pdf-ben és nyomdai változatban. Elbeszélést ír csapatban, és a műhelyre hozott szövegről óvatosan formál véleményt. Közben hallgatja a monológot, ami arról szól, hogy a faragó a testéből eltávolít egy darabot, kútba engedi, felhúzza, megszárítja, lemetsz egy részletet, idegen ponyvára állítja – azaz a szerző egy átélt jelenet emlékét elraktározza, sokkal később felidézi, leírja, módosítja, átformálja, elküldi a szerkesztőnek, később közzéteszi.
Műhely
Ha a szöveg túlságosan zárt, nehezebbé teszi a befogadást. A válasz létfontosságú: miért íródott, mi volt ezzel a szerző célja, hol helyezi el munkáját a mai kortárs irodalomban? A cselekmény ne csak a szerző fejében létezzen, a történetmesélés nem válhat filmszerűvé, ugyanakkor a leírás sem uralkodhat el a cselekményen. Történet legyen, mert ismét fontos. A szereplő kerüljön válsághelyzetbe, oldja is meg. Ki kell választani az épp uralkodó irányzatot az irodalomban, de az alkotás maradjon egyedi. Ez nem ellentmondás.
Előfordulhat, hogy némelyik kifejezés nem a megfelelő mondatba kerül, ami így félresiklik, és nem lehet megérteni. Mert félresikerült vagy túlírt mondat is létezhet. Létrejöhet egy mesterséges és tökéletes erődítmény szóból? A falai megrepedhetnek, ami hibára, a szerző mulandóságára és tökéletlenségére utalhat. A halandóságára is.
Előadás
Aztán meghallja, hogy soha senki nem talált ki semmit, és nem is fog. Alaptörténetek léteznek, melyeket már megírtak. Amikor épp azt hihetné, hogy megoldotta az egyik egyenletet (ő és a szöveg), kiderül, hogy nem is az ő története, vagyis nem eredetileg az övé. Valójában mégis, mert hiába 42 alaptörténetet írunk meg, minden szerző szempontjából máshogyan mutatkozik meg a cselekmény. Az is lehet, hogy csak egy történet létezik, a jó és kevésbé jó harcáról, de akkor is történet, és létezhet. Akárhogyan is, ismernie kellene Hajnóczy Péter és Thomas Bernhard munkásságát, hogy megérthesse, mire gondolt Németh Gábor az idézett beszélgetés során.
Nádas Péter arra utal, hogy emlékezet sincs, ami eléggé megdöbbentő lehet, mert épp akkoriban olvasta a dédnagyapja visszaemlékezését az első világháború idején átélt eseményekről. Aztán Johan Huizinga egyik mondatára gondol: egy bizonyos múlt egyfajta ábrázolása, egy szeletnyi múlt érthető képe – ezt képes rekonstruálni a történész. Aki ismerteti a saját nézőpontját egy múltbéli eseményről. Mint az író erős fikció-hálóban.
Kritika
Hogyan írjunk levelet a szerkesztőnek? Mennyi szöveget küldjünk? Hol érdemes próbálkozni? Kérdések és válaszlehetőségek a bevezetés az irodalomba proszemináriumon.
Milyen ne legyen egy elsőkötetes szerző munkája? Túl hosszú vagy sokatmondásra törekvő. Előfordulhat, hogy nincs egyetlen központi téma, az alkotást szétfeszíti és nem tartja össze a motívumháló. A szöveg legyen nyitott, és az olvasó sejtse, épp hol tartunk. Ha nem jön létre a párbeszéd a szöveg és a befogadó között, akkor miért alkothatta az író, kérdezheti az olvasó. Több témakör, melynek részletein gondolkodhat a pályakezdő szerző.
Zárszó
Megérthetné a mióta? és miért én? tárgykörét, de lehetetlen. Az írás kényszerét is, és azt, hogy mi az ihlet. Ismét sok a kérdés, válasz helyett szavak érkeznek, de a megfelelő sorrendjüket is ki kell választani, a jelentésük pedig csak sejthető. A szerző és az olvasó számára egyaránt. Mert ez az egész a faragó monológja, aki a játékhoz készíti a figurákat. A játék ideje alatt a faragónak nincs befolyása arra nézve, hogy az ő figurája mikor kerül le a sakktábláról. Mint ahogyan a szerzőnek sem, amikor már közzétette az írását. Az így keletkező tehetetlenség miatt jön létre a figura faragójának monológja, mely megegyezhet a szövegét nyilvánosságra bízó szerző töprengésével. Ami a megértés és meg nem értés problémájáról, a szó, mint kifejezésmód felelősségéről, és arról szól, hogy a szerző mennyire nem tudja kordában tartani mindezt. Nem tehet egyebet, csak hallgatja a monológot, ami elérhetetlenné teszi a többi zaj érzékelését.
