Nem elég

Álmomban mécsest gyújtottam. Halottért talán. Talán magamért. Nem emlékszem másra, csak két máglyára és a két gyertyára. Az egyik bealudt. Újra és újra. Lángja saját viaszába fulladt és eltűnt. Próbálkoztam, hogy újra lángra kapjon. Nem sikerült. Az öngyújtóm, amivel utoljára akartam fellobbantani a kanócot, belesüllyedt az olvadt gyertya maradékába. Tönkrement

Sztakkátó

Csönd csattog, csók csattan,
Éjfél kong, rím pattan,
Szélpaplan, kőpárna,
Hajtsd fejed vállamra.

Fényes zaj, tátongó,
Szellem-tánc-induló,
Édeni szeráfok,
Most gyertek, itt állok.

Kuncog a torz remény,
Szerelmed költemény,
Két szemem rád vetül,
Életed mellém ül.

Megjelent: Kárpátalja.ma

A tükör

Nagy kár, hogy nem lehet felemelkedni egy magasabb létsíkra, és itthagyni mindent, ami nem tetszik, mondta Z. a tükör előtt állva. A beszélgetés azután kezdődött, hogy Z. megbotlott egy könyvkupacban. A falnak csapódott, esés közben a tükröt fedő takaróba kapaszkodott, amit végül magával rántott. Amikor feltápászkodott, meglátta őt. Zavarba esett, …