1989-ben született Szalókán (Ukrajna, Kárpátalja).

Tanulmányait az Ungvári Nemzeti Egyetemen 2012-ben fejezte be (történelemtanár).

2014-től a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) tagja, 2017-től a kvit.hu felelős szerkesztője.

2017-ben a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájának abszolvált hallgatója lett.

Írásait időközben közölte az Együtt c. kárpátaljai irodalmi folyóirat, valamint a Partium, Somogy, Napút, Irodalmi Szemle, Magyar Napló; három tudósítását és egy interjúját a SZIFONline.

Tagjává választotta a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ).

Z. és a pánik

(A kert I.)

Erősödő émelygéssel kezdődött, ezt követte a szomjúság, fejfájás, hányinger, majd a szoba hirtelen összeszűkült. Miután a padló nem tűnt többé vízszintesnek, Z. arra gondolt, ez csak optikai csalódás, és az új szemüveg okozza. Amikor meglátta a szoba északi sarkából terjengő árnyékot, arra gondolt, sok horrorfilmet látott. Aztán

netnapló – eredmény

kurucfeszten

Vasárnap reggel a buszon az előző napon történt munkácsi eseményekről beszélnek. Eszenynél leszállok, pár perccel később a síneken áthalad egy tizennégyes jelzésű zöld busz, a függöny mögül kinéz valaki, ő is Szalókán lakik. Nagy esélye van annak, hogy egyezik az úti célunk.

Elsőre nem is látom Cs. L.-t, messzebb, a

netnapló – előkészületek

(Fotó: Marcsák Gergely)

(Fotó: Marcsák Gergely)

Péntek van, hőség, a zárt ablakon keresztül beszűrődő hangokból ítélve a szomszédék learatták a búzát. Közben élménybeszámolókat olvasok a Literán, mert sehogy sem sikerül kijavítanom a sajátomat a múlt vasárnapi programról.

Jön egy ötlet, megoldásnak tűnik a kötetlenebb forma, konzultálok, lehetséges, kezdem.

*

Június 29-én, egy véletlenszerű

Z. és a kataklizma

egyutt_2015_2_borito

A polgárok többsége nem hitte el, hogy bekövetkezhet.

*

A városlakók munkába indultak, a boltos idegeskedett az elmaradt kenyérszállítmány miatt, azt pedig visszautasította, hogy a beszállító az árut elpasszolta volna a külvárosban, a maradékkal pedig bevonult volna a bunkerébe. Miután mégis megtörtént, és az utcán már a zaj is megszűnt,