Visszavonulás

Az órásmester a függöny mellett áll. Napok óta azon töpreng, hogyan zárulhatna győzelemmel a látogatás, amely akár a bukását is előidézhetné. Közben a kertet figyeli. A kapu felől bizonytalan léptekkel közeledik valaki. Még nem visel egyenruhát. Megtalálhatta a szórakozóhely raktárába vezető zöld ajtót, majd a faliszőnyeggel bélelt helyiséget, végül a kert bejáratát. Az órásmester úgy véli, az ismeretlen nőt a gyógyító asszony küldhette. Elmosolyodik. A jövevény a játszma részévé válhat. Az idegen a gyümölcsfák felé botladozik, az egyik fa lombja a földre ereszkedik. A vendég ketrecbe kerül. Talán egy leendő játékosról van szó, gondolja az órásmester.

Az órásmester lila köpenyben a ketrec előtt áll, a jövevényt faggatja. Az ismeretlen nő arckifejezése többet árul el, mint a mondandója. Amikor döntést hoz, a kert távolabbi részén egy fa megrázkódik, a termés egyszerre a földre hullik. Az ösvényen feltűnik az egyik inas, kezében metszőollót tart. Ő már tudja, hogy kizárólag az előírásnak megfelelően csattogtathatja az ollót.

Philipposz, szólítja meg az órásmester a kertészt, légy szíves. A faág-ketrec felé int. Az inas gondosan kiválaszt egy falevelet, kettévágja, a fűre zöld lé csordul, a ketrec visszahúzódik.

A férfi ledermed. A nő nem mozdul. Az órásmester töprengve szemléli a jelenetet. Elmosolyodik. Játékos és bábu. Szerepet kaphatnak a következő három játszmában. A versenyzők bordó egyenöltözetben játszanak majd a fő-sakkmester tiszteletére. A sövényre helyezhetik a sakktáblákat. Létrehozhatnak egy másik táblát a pázsiton, ahol az önkéntes polgárok vállalják a bábu szerepét, hogy lemásolhassák a lépéssort, mellyel hajdan a fő-sakkmester a pozícióját elnyerte.

Az órásmester visszatér a könyvtárba, az ablakhoz lép. A kertet figyeli. A szeme előtt lejátszódik a játszma egyik lehetséges menete. Elmosolyodik. A fő-sakkmester nem sejtheti, hogy a rendelkezésére álló figurákat ki irányítja úgy, hogy a vereség inkább tiszteletet érdemlő visszavonulásnak tűnjön.

Megjelent: Magyar Napló, 2018/1.   

iron-gate-1623303_960_720

Kovács Eleonóra

Névjegy: Kovács Eleonóra

1989-ben született Szalókán (Ukrajna, Kárpátalja).

Tanulmányait az Ungvári Nemzeti Egyetemen 2012-ben fejezte be (történelemtanár).

2014-től a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) tagja, 2017-től a kvit.hu felelős szerkesztője.

2017-ben a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájának abszolvált hallgatója lett.

Írásait időközben közölte az Együtt c. kárpátaljai irodalmi folyóirat, valamint a Partium, Somogy, Napút, Irodalmi Szemle, Magyar Napló; három tudósítását és egy interjúját a SZIFONline.

Tagjává választotta a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ).

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>