Azt hittem, vendégül lát a dohányfüst,
inkább megakadt bennem.
Keveredett a fürdővíz illatával.
Szédelgés. Megdicsőültem.
Madár, látom.
Eltűnik a falban.
Mosolyog.
Hangoskodik, csiripel, minden elsötétül.
Lépcső.
Megszorul a légcső, elindulok,
az alja sötét füstben úszó, mélységes rengeteg,
bokámat rágják a férgek, mint kishalak az elhalt részeket,
megduzzad az ér, elpattan, vér és szenny egybekel,
s magamat látom az újságban, vízbe fulladt a békenagykövet.
Csornyij Dávid
Megjelent: Helikon 2017/16.
