Címke: vers

Pestről jöttél a Kárpátok alá,

és mert ez a nagyvilág oly kicsi –

találkoztunk,

s úgy éreztem, talán

örültünk is egymásnak egy kicsit.

Ültünk ketten… Halkra fogta szavát

a szellővel feleselő nyárfa,

s a déli nap csurgatta aranyát

az égről a két boros pohárba.

Szállt a nótánk, de a gondunk …

Szeretlek.

Nem roppan előtted új cipőm meg térdem.

Szeretlek,

fojtogat a szó s a választ nem is kérdem. Szeretlek,

mint te szeretted a gyöngyfogát melledbe vágó

falánk kis gyermeked

jövőjéről álommal hímezett terveket.

Szeretlek,

mint repedezett, durva kéreg

alól rügyekben kicsattanó élet

szereti vakító áldását a fénynek.

Szeretlek…

Szeretlek, ha …

Letörlöm arcomról a nyálat

s szembe fordulok a széllel.

Költöző madaram, szép bánat,

hová szállott?

Te őrizted, te beszéld el.

Állok az idő bal markában.

Nem fog rajtam vád sem, per sem.

Csillag ég kék szemem sarkában.

Merre mutat?

Elvesztetted legszebb versem.

Nyomodba szegődtem, kortesed.

Vadul vertem tányért, dobot.

Tomboló …

Gomolyog az ég, mintha
lángolni akarna.
Tört gerincű háztetőn
megmozdul a szalma,
s nyugtalanul talpra áll
az út pora is lent.
Riadt hangú kisharang
békíti az istent.
A magasság reccsen, a
felhők megszakadnak,
megreszket a zárt ajtó,
elsárgul az ablak.
Mérföldjáró zivatar
csörtet át a kerten,
egy félvállú szilvafa
áll …