Gomolyog az ég, mintha
lángolni akarna.
Tört gerincű háztetőn
megmozdul a szalma,
s nyugtalanul talpra áll
az út pora is lent.
Riadt hangú kisharang
békíti az istent.
A magasság reccsen, a
felhők megszakadnak,
megreszket a zárt ajtó,
elsárgul az ablak.
Mérföldjáró zivatar
csörtet át a kerten,
egy félvállú szilvafa
áll …
Nagy volt az út. Letaposott sarkam
kikacagja a fényes parkett.
Bánt a lárma. Nem szólok csak halkan.
Mért várom el tőled, hogy halld meg?
Nagy volt a harc. Néha még felszakad
a lelkemben egyszerre száz seb.
Nem kérded, hát nem mondom: nem szabad.
Mért várom el tőled, hogy lásd meg?…
Egy Márton Béla-kép előtt
Az Ung-part akthoz vetkőzik a szélben.
Kéjelgő hegyek állják körbe hárman,
hogy felidézzék, mi maradt ott végleg
a levedlett és folyóba hullt nyárban.
Fölöttük súlyos felhők henteregnek,
testükből esőként ömlik a pára.
A didergő völgy halvány és erőtlen
napvonalkódot süttet még hasára.
A középső hegyen várrom …
A levélfestő
„Van egy világom. És ebben a világomban én adom meg a nevét
mindazoknak, akik odatartoznak.” (Erdélyi Béla)
A várhegy alatt jöttem, hajnal volt,
a házak kapui zárva,
néma kutyák álltak a kerítések mögött,
javítatlan utak pora kavargott.
A piacra igyekvők hajnalban elmentek.
Én a Mitrakát kerestem, eltévedtem ott,…
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások