Nagy volt az út. Letaposott sarkam
kikacagja a fényes parkett.
Bánt a lárma. Nem szólok csak halkan.
Mért várom el tőled, hogy halld meg?
Nagy volt a harc. Néha még felszakad
a lelkemben egyszerre száz seb.
Nem kérded, hát nem mondom: nem szabad.
Mért várom el tőled, hogy lásd meg?…
Egy Márton Béla-kép előtt
Az Ung-part akthoz vetkőzik a szélben.
Kéjelgő hegyek állják körbe hárman,
hogy felidézzék, mi maradt ott végleg
a levedlett és folyóba hullt nyárban.
Fölöttük súlyos felhők henteregnek,
testükből esőként ömlik a pára.
A didergő völgy halvány és erőtlen
napvonalkódot süttet még hasára.
A középső hegyen várrom …
A levélfestő
„Van egy világom. És ebben a világomban én adom meg a nevét
mindazoknak, akik odatartoznak.” (Erdélyi Béla)
A várhegy alatt jöttem, hajnal volt,
a házak kapui zárva,
néma kutyák álltak a kerítések mögött,
javítatlan utak pora kavargott.
A piacra igyekvők hajnalban elmentek.
Én a Mitrakát kerestem, eltévedtem ott,…
„Üszkös sebek felett múlnak az évek,
s én, a régi kislány, visszatérek,
mert vannak, akik mindig élnek,
és én sem haltam meg, én is élek.
Élnem kell, mert láttam az ördögöt.
Emberarca volt és szelíd kék szeme…”
Kovács Vilmos
Minden este, mikor aludni próbálok,
a fal túloldaláról egy nő sikoltását …
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások