Lévai Aliz Mária: Férc

„Üszkös sebek felett múlnak az évek,

s én, a régi kislány, visszatérek,

mert vannak, akik mindig élnek,

és én sem haltam meg, én is élek.

Élnem kell, mert láttam az ördögöt.

Emberarca volt és szelíd kék szeme…”

Kovács Vilmos

Minden este, mikor aludni próbálok,

a fal túloldaláról egy nő sikoltását hallom.

Egész életemben kísért, ahogy apám sörös

lehelettel a kihűlt vacsora miatt veri anyámat.

Én sarokban ülve, kezemmel szám előtt nézem

az ordító férfit, apámat. Könyörgök neki,

ne üsse tovább. Megvetően indul felém,

a dühtől biztosan megromlott látása,

bőrömön nyomja el cigijét.

Később elégedetten ül, tévét nézve:

vannak emberek, akik rosszabbul élnek, mint mi.

Minden este, mikor aludni próbálok,

arra gondolok, visszatérek

 rohadó gyerekkorom zsákbabájához,

ami olyan hajszálakkal van összevarrva,

amelyek ki sem hulltak volna fejbőrömből.

Lévai Aliz Mária

Névjegy Lévai Aliz Mária

2002 őszén született Bótrágyon. 2017-ben nyert felvételt a II. RF KMF Szakgimnázium Óvodapedagógia szakára, ahol sikerrel érettségizett, majd diplomát szerzett. Jelenleg magyar nyelv és irodalom szakos hallgató a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, illetve a budapesti Előretolt Helyőrség Íróakadémia pályakezdő hallgatója.

Tizenhárom éves kora óra ír verseket, 2021 óta publikál.

Próbálja megfogadni legkedvesebb tanára tanácsát, miszerint motivációját motivációtalanságában keresse.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük