Mindennapi határtapasztalatok (Zelei Miklós: A kettézárt falu)

Amikor biztosan tudom, hogy át kell kelnem valamelyik határon, rendszerint összeszorul a gyomrom. Az utazással és a határátlépéssel kapcsolatos kétely, viszolygás, szorongás bele van kódolva a biztonságosnak és ismerősnek hitt otthon elhagyásába, a szabad mozgás eszményének és a szögesdrót-kerítésekkel körülölelt határvidék – ahol magam is élek – egymással ki nem

Rossz cigit szívtam el

Azt hittem, vendégül lát a dohányfüst,
inkább megakadt bennem.
Keveredett a fürdővíz illatával.
Szédelgés. Megdicsőültem.
Madár, látom.
Eltűnik a falban.
Mosolyog.
Hangoskodik, csiripel, minden elsötétül.

 

Lépcső.
Megszorul a légcső, elindulok,
az alja sötét füstben úszó, mélységes rengeteg,
bokámat rágják a férgek, mint kishalak az elhalt részeket,
megduzzad az ér,

Kivizsgálás

Egy régi külvárosi kórház röntgengépében születtem. A nővért, aki engedélyt adott az első lélegzetvételre, nem láthattam tisztán, de tudom, hogy kövér volt. Csak hunyorogtam még erre a világra, míg a fehér csempefalat támasztottam meztelenül. Miután ruháimat magamra öltöttem, az előtérben ülő másik nővér rendelt magához mogorván, siettetve, látszott, hogy félénk