szélcsend

elfoglaltságot kell keresni, úgy könnyebb – 

ezt akár börtönlakóknak is mondhatnád.

de a távolságot nem lehet tanácsokkal

gyógyítani. a két test közötti űr

most a hiány mágneses zónája.

tárgyak, szokások és mondatok,

amelyek okot adnak az emlékezésre,

lassan különlegesekké válnak,

mint azok a zenék, amiket

sokáig használtunk csengőhangként.

pattogó almák,

Változat egy hétköznapra. Beszélgetés az irodalomterápiáról

2018. március 31-én tartja következő műhelymunkáját a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT). A találkozón, melyet Varga Nikolett moderál, az irodalomterápia hétköznapi szerepéről lesz szó.

Szövegek:

Pilinszky János: Életfogytiglan.

Lövétei Lázár László: Két hexameter.

Helyszín: Beregszász, Európa–Magyar Ház.

Kezdés: 11:00 (k. e. i.).

Sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt.

Én mindig csak hazudok neked

Én mindig csak hazudok neked.

Elmondom, milyen az idő nélküli végzet,

ha nem figyelsz a leheletre a tarkódon.

Inkább ültess cserépbe csillagot,

nevelj belőle naprendszert vagy

univerzumot, sajtlyukú

kisbolygót, csak egy életet,

a születés próbatétele. Szuszogás.

 

Engedj papírhajót a vízhabok közé,

kit érdekelnek a korallzátonyok,

ha benépesítjük a lakatlan szigetet?

Alkony a vitrinben

 

Az asztal alól sötétség szivárog,

ellepi a lassan sárguló szobát,

és kiszorít a sűrűsödő vitrinből

egy régi orosz porcelánbabát.

 

És ha az alkony valamit felborít,

azt az emléket az idő töri el,

s nem juthat eszünkbe, hogy megbékítsen,

ha évek múltán majd emlékezni kell.

 

A földre hulló porcelánt nézem,