Az árva

Szőke cigánylány volt. Göndör fürtjei a derekáig értek. Hatalmas, tengerkék szeméből áradt a jóság. Kilencéves volt. Édesanyja minden reggel elkísérte az iskolába. Jól öltözött, kellemes megjelenésű, orosz asszony volt. Leila kitűnt a koszos cigánygyerekek közül szépségével és hófehér bőrével. Egyszer megkérdeztem az anyját, miért ebbe az iskolába járatja a gyermekét.

netnapló – Csak röviden!

Nagyjából másfél órát utaztunk a barátommal, hogy Csongorról megérkezzünk Beregszászba, az Európa–Magyar Házhoz. Sikerült. Körülbelül háromnegyed órával korábban a helyszínen voltunk. Ekkor már Dávid, Timi és Gergő is a megszokott helyét elfoglalva szemlélgetett egy apró, barna fedelű könyvet. Aztán bevillant, hogy ez a várva várt KVIT-füzet lehet, és igen, az

netnapló – Miért olyan, amilyen?

Nem elég, hogy iszonyatosan hideg van, még a marsutkában is annyian vannak, mintha valaki szardíniakonzervet akarna készíteni, csak ezúttal emberekből. De nem baj, tíz perc múlva ott vagyok…

2017. november 30-án az Ukrán–Magyar Oktatási–Tudományos Intézet Bercsényi Miklós Könyvtárában rendeztük meg az I. Kárpátaljai Magyar Irodalmi Napok egyik író-olvasó találkozóját. A