Ünnepi pillanat

A piac bejáratánál sült hagymaszag
keringett, emberek jöttek-mentek.
Fenyők sorakoztak hosszasan a járdán,
mintha gyökeret akartak volna ereszteni,
jelezve, hogy errefelé két karácsony van,
s választaniuk kell, melyiken szeretnének
részt venni. „Hogy megvagy, Bélám?” –
kérdezte egy nő a vele szembejövő
férfitől. Cipekedve sétáltak mindketten,
talán régi ismerősök lehettek, olyasfélék,

Észlelés

Nyolc nap az írás mint gyakorlat, valamint a kortárs magyar- és világirodalom egy-egy alkotásának vonzáskörében zajlik. Összesen ennyi, ha nem számoljuk az oda- és visszautat. Két írótábor és helyszín (Hajdúböszörmény és Visegrád). Az első hét végére magyarázatot talál arra, hogyan tekint az alkotófolyamatra, és miképpen lehetne elengedni a szöveget. Egy

A VI. Hajdúböszörményi Írótábor, csak most egy nerd szemével

(Ezt az írást Icának ajánlom. Köszönök mindent:
a jó emlékeket, az újságot, meg, hogy akkor ebédnél megvártál.)

 

Általában összeszorul a gyomrom, ha valakinek beszámolót kell tartanom egy táborról. Többnyire azt hazudom, hogy jó volt. A hazudok szót azért használom, mert azt teszem. Ha túl rossz a tábor, nem

Út az irodalomhoz és önmagunkhoz

Talán kicsit túl nagy félelemmel a szívemben vágtam neki az utazásnak egy vihar utáni reggelen. Képeken látott arcokat kerestem a tömegben, és azon gondolkodtam, mennyire lehet messze Hajdúböszörmény. Aztán pár átszállással és jó néhány megtett kilométerrel a hátam mögött fáradtan mosolyogtam három társamra, hisz épségben megérkeztünk. Mi négyen, név szerint