Kovács Vilmos: Elmondom neked

Meglásd,

holnap könnyebb lesz a szó,

mely ma kimondhatatlan.

 

Könyökölünk majd a híd vaskorlátján,

neonlámpák kék szirma hull vállunkra,

s míg mélyen alattunk csordogál

a bokáig érő idő –

én elmondom neked,

hogy sokszor eszembe jutnak

az ótvaras kölykök,

akikkel a pad alól lestünk

a Tanítókisasszony szoknyája alá.

 

Ilyenkor rád

Shrek Tímea: Boszorkányszombat

Az augusztusi meleg beszökött a lakásba. A falakból napok óta áradt a hőség.

Líz felállt az ágyról, nedves törölközőt tekert a nyakába, ránézett a faliórára, egy óra negyvennyolc percet mutatott. Ma éjjel sem fogok aludni, gondolta, majd az erkélyre ment, és rágyújtott.

A lakótelep udvara üres volt. Csak néhány bagoly

Kovács Vilmos: Vallani kell

Évmilliók zajlásában elvesztek az ősök.

Nem kutatom, hogy kik voltak; szolgalelkek, hősök.

Nem tudom, hogy nehéz léptű, földtúró dédapám

fia rosszat tett-e, mikor túladott a kapán.

Nem tudhatom, hogy közülük kit illet az érdem,

hogy istenek s urak előtt nem hajlik a térdem,

s kit a vád, hogy ívpapírok szántásába

Marcsák Gergely: Karjában érjen

Hogy az alkotáshoz kell-e szenvedés,

Ti tudjátok, részeg-bús angyalok,

De sejtem én is, hisz egyetlen betűt

Nem írtam, mióta boldog vagyok.

 

A dicsérő óda névtelen, elnyűtt,

De kitaszításotok szívünkbe mar.

Hordót görgettek céltalan, bolyongva

Az otthontalanság árnyaival.

 

S magam egykori helyeteken érzem,

Ha felugrik az Ő chat-ablaka.

Legyek hát néma,