Névadónk emlékezete

2014. április 26-án, Beregszászon, az Európa–Magyar Házban megtartott műhelymunka alkalmával döntés született arról, hogy társaságunk névadója Kovács Vilmos lesz. 2016 júliusában egy rendezvény keretében emlékeztünk névadónk munkásságára. 2018 nyarán Csordás László Budapesten találkozott Kovács Évával, Kovács Vilmos (1927-1977) özvegyével, aki  hozzájárult ahhoz, hogy a KVIT felhasználja Kovács Vilmos műveit, internetes

Kovács Vilmos: Testamentum

Uram, emeld fel csontig nyűtt testem,

s fújd el belőle múlt lobogások

füstölgő üszkét.

Ismerd fel bennem halandó másod,

ki most fekete árnyadra estem,

s hozzá szegeznek lázvörös tüskék.

 

Uram, megjártam én is poklod,

ha teremtésed csodája hívott,

kiosztva részem.

Semminek sok volt, de csillaggal írott.

Uram, mostantól több lesz

Kovács Vilmos: Hirosimából jöttem

Én kislány voltam, szénfekete hajú,

és anyám úgy hívott, hogy édes.

Én messze, messze éltem és tizenkét évet;

és a szélborzolta, fehér felhőhajú

hegyek mögött a jóságos Napisten

– ha nyár volt – hát énértem is égett.

Én ott születtem, ahol ezer monda

kergeti sárkányait, ha leszáll az éj,

ahol

Kovács Vilmos: Töredékek

 1. Szavalnak a kékruhás fellegek

villám-betükkel írt

mennydörgő verseket,

s megríkatják a felséges eget.

 

2. Zsiráf-nyakú templom árnyát az éjszaka

a porfehér kőtöltésre kiszegezi,

s fent a tetőn párjahagyott bádog-kakas

dühében a csillagokat csipegeti.

 

3. Arcodon a mosoly hamis.

Kacajoddal lelked bántod.

Talpad alatt sír a kavics…

Nem is