„Üszkös sebek felett múlnak az évek,
s én, a régi kislány, visszatérek,
mert vannak, akik mindig élnek,
és én sem haltam meg, én is élek.
Élnem kell, mert láttam az ördögöt.
Emberarca volt és szelíd kék szeme…”
Kovács Vilmos
Minden este, mikor aludni próbálok,
a fal túloldaláról egy nő sikoltását …
“Megindult a világ.
Éjt-napot felver lázas dobpergése.”
(Kovács Vilmos)
I.
Létezik egy ország, ahol a házak
ablakában ülő tücsköket
megfojtja az éjszaka. A tenger szaga
a falak közé szorult, a fürdőszoba kövének
mintázatán medúzák csípik talpam,
halpikkelyek ragadnak az ágyneműbe.
Szarvascsorda az országúton,
fékező kocsik, kettétört, égre meredő fák.
Megindult …
Csillapítani végre a föld lázát,
bár leköltöztél, nem sikerül mégse,
mert korod s korom az idő sodrában
csak az ősrobbanás utórengése.
A birodalmak osztályrésze bukás,
és az eszmék vége mindig prózai.
Szétrabolt, lakatlan torzókká lesznek,
mint feldúlt falvaink kolhozromjai.
Magadat ezért ne vedd túl komolyan.
Jobb, ha a poéta mesék …
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások