Lévai Aliz Mária: Férc

„Üszkös sebek felett múlnak az évek,

s én, a régi kislány, visszatérek,

mert vannak, akik mindig élnek,

és én sem haltam meg, én is élek.

Élnem kell, mert láttam az ördögöt.

Emberarca volt és szelíd kék szeme…”

Kovács Vilmos

Minden este, mikor aludni próbálok,

a fal túloldaláról egy nő sikoltását

Kopriva Nikolett: Végül csak a madárraj

“Megindult a világ.

Éjt-napot felver lázas dobpergése.”

(Kovács Vilmos)

I.

Létezik egy ország, ahol  a házak

ablakában ülő tücsköket

megfojtja az éjszaka. A tenger szaga

a falak közé szorult, a fürdőszoba kövének

mintázatán medúzák csípik talpam,

halpikkelyek ragadnak az ágyneműbe.

Szarvascsorda az országúton,

fékező kocsik, kettétört, égre meredő fák.

Megindult

Marcsák Gergely: Kovács Vilmoshoz

Csillapítani végre a föld lázát,

bár leköltöztél, nem sikerül mégse,

mert korod s korom az idő sodrában

csak az ősrobbanás utórengése.

 

A birodalmak osztályrésze bukás,

és az eszmék vége mindig prózai.

Szétrabolt, lakatlan torzókká lesznek,

mint feldúlt falvaink kolhozromjai.

 

Magadat ezért ne vedd túl komolyan.

Jobb, ha a poéta mesék