Aprít

Jan Zsortula beszél

Dozsorca, 2056. március 5.

 

Reggel van, csend, hűvös, a levegő friss, keleten a látóhatár széle vörös. Kihozom a kertbe a sakktáblát. A születésnapomra kaptam, már nem kell.

Nem akarok sérülést okozni semmilyen felületnek (vasoszlopnak, falnak) a saját indulatom miatt. A térdemen mégsem törhetem szét. A kertünkben van

Vers most

Idén több részletet közzétettünk A tudat szunnyadó határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványból. Februárban az  Előszó, márciusban A város elalszik áprilisban a Tavaszi viharok   jelent meg a honlapunkon.

Ma a Kenyér és vers következik, mert ezt választotta egy KVIT-tag.

*

 Kenyér és vers

                                              Egy szürrealista költőnek

 

A

Dovbus

Pálinkaszagot lehel a téli éjbe

a csöndes korcsma nyitva felejtett szája.

Gyomrában a csapos, hét-nyolc bágyadt legény,

s egy oprisok rabolta frigyesfalvi kályha.

 

Felkapják fejüket a szótlan zsellérek,

lövés dördül – a hegyen hajdúcsapat jár.

Fordítja lovát a Csornohora felé,

és vágtat a hóban minden űzött betyár.

 

Az marad csak