Nagy Tamás: Sose hagyj elesni

A naplóírásra gondolok, hogy nyáron milyen lelkesen kezdtem bele, hisz új környezet, új élmények. Aztán lassan abbamaradt. A fogak, akár a barlang elé állított kövek, nem engedik ki a szavakat. Amit nem mondhatok el senkinek, azt magamba fojtom, van rá egy külön tavam. Néha folyót használok. Nem akarok saját életem

Köszönetnyilvánítás

A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT–Kárpátaljai Fiatal Magyar Alkotók Közössége) köszönetét fejezi ki a Magyar Kormánynak, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, hogy támogatta a szervezet működését, ami által irodafejlesztésre, irodaszerek, fogyóeszközök beszerzésére került sor, amely nagyban hozzájárul társaságunk munkájának sikeréhez. Ez az eszközbeszerzés nem valósulhatott

Sz. Kárpáthy Kata: Először a fedélzeten, avagy Kolozsvári Kikötő 5.0

Nem biztos, hogy jó ötlet, de már mindegy – gondoltam magamban december 1-jén, reggel.

Az ukrán-magyar határon egy marsutkában[1] ültem Kaszony és Barabás között. Végigpörgettem magamban az útvonalat: Nyíregyháza-Püspökladány-Kolozsvár. Valójában kerülőt tettem azzal, hogy Magyarországon keresztül közelítettem meg Romániát, de mivel vonattal még mindig egyszerűbb utaznom (legalábbis

Bíró Gergely: Beregszászi napló

Beregszász a talpra állás városa; akik itt élnek, ezeréves emlékezetüket az újrakezdések szívósságának köszönhetik. A várost csak az utóbbi száz évben öt ország csatolta magához, és történelme során nem egyszer szinte teljesen megsemmisült. Pusztította tatár (háromszor), lengyel, Habsburg, tűzvész, tífusz- és vérhasjárvány, hogy csak a legnagyobb csapásokat említsem. Mindez persze