„Látnunk kell egymást…”

Naplóbejegyzés az I. Rimay Nemzetközi Költészeti Fesztiválról

Karanténba jön? – kérdezte a határőr, miután magához intett. Kezemben szorongattam a felettesétől kapott végzést, miszerint én, a költészeti fesztiválra tartó beregszászi lakos, hivatalos úton vagyok, és „karanténmentesen, korlátozások nélkül” léphetek Magyarország területére. Eljött az idő, hogy ezt az ütőkártyát – önelégült mosolyomat

Nagy Tamás: Sosem látott hajók; kikötni valahol

Sosem látott hajók

 

Solymászok és erdészek tanulmányozzák,

hogyan olvadhatnának össze a tájjal.

A hét nagy kő még nem látható, csak a hágó,

ahonnan kikerülhetetlen a kilencedik század.

Amit látnunk kell, túl van a Borzsa-havasok gerincein,

túl a csigolyák közt megbúvó farkasokon,

amelyek majd elbúcsúztatják az utolsó királyt is.

Az irány

Kovács Vilmos: Éva, hol vagy?

S szólott az Úr: Most kelj fel és nézz szét.

Ugye szép e világ? Fent a kék ég,

rajta napok, csillagok és holdak.

Kezemen a sebek már beforrtak,

de nehéz volt, míg a földet hordtam

talpad alá… Nézd vérem a porban.

Miért tettem? Nem is igen értem.

Elmúlt hat nap, …

Tavaszváró

Vári Fábián Lászlónak

Belefúlt már a tél az esővízbe.

Elkésett hidegfront tartósítja testét.

Fagyöngykoszorús kopár jegenyéken

varjak siratják az évszak elestét.

 

Sem szállni, sem maradni – csak megszűnni.

A jelenből kilépni: az volna jó;

s minden tavaszon megszületni újra.

Vacogó lelkünknek ilyen sors való.

 

S a megspórolt időt egy bájos …