Én kislány voltam, szénfekete hajú,
és anyám úgy hívott, hogy édes.
Én messze, messze éltem és tizenkét évet;
és a szélborzolta, fehér felhőhajú
hegyek mögött a jóságos Napisten
– ha nyár volt – hát énértem is égett.
Én ott születtem, ahol ezer monda
kergeti sárkányait, ha leszáll az éj,
ahol …
A kárpátaljai magyar irodalomról[1]
Hiába telt el egy évszázad az esemény óta, gyakran érzem úgy, még mindig Trianon határozza meg a gondolkodást a kárpátaljai magyar kultúrában. Sokszor ma is ez a középpont, a kiindulási és hivatkozási alap. Más megközelítésben pedig olyan ősbűn, amelyhez mindannyiszor vissza lehet térni, …
Jan Zsortula mondja, miután visszatért Dozsorcába[1]
A kerítésről lepattogott a festék, a parkban megnőtt a fű. A Kardvirág Egészségközpont ajtaján lakat van, de a bejárat mellett lévő ablakon nincs rács, és az üveget betörték. Letaposom a füvet, észreveszem, hogy a fal mellé valaki egy kőhalmot rakott. Rálépek, felkapaszkodom a …
Kopogtak az ajtón. Líz álmosan kászálódott ki az ágyból, a földön heverő köntöséért nyúlt, hogy magára húzza. Megyek már, kiabálta, de a csengő egyre hevesebben és vadabbul szólt. Már többször elgondolkodott azon, hogy lecseréli. Nem szerette a hangját. Valami, a szovjet időből visszamaradt, madárhangra emlékeztető szerkezet volt, ami csak akkor …
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások