Valamikor réges-régen a Szernye tónak sűrű erdősége volt, az erdő közepében egy mélyedés, abban rablók tanyáztak.
A haramiák rettegésben tartották a környék népét, gyújtogattak, raboltak és verekedtek, de egy idő után nem volt már mit kicsikarni a környéken élőktől. Hanem aztán hosszú ideig senki sem hallott róluk, míg egy szegény …
Azt beszélik, hogy réges-régen, amikor még a fák is magasabbra nőttek, és a Kárpátok innenső hegyei is zordabbak voltak, a Beregvidéken terült el a Fekete-mocsár. Annak a mocsárnak olyan komor volt a hangulata, hogy nem merészkedett arra senki sem, mert rögtön elfogta a búbánat. A mocsár közepén állott a Tóvár. …
Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a malac már hajnalban túr, élt egyszer egy özvegyasszony, meg a lánya, Eszter.
A faluban, ahol éltek, mindenki szerette az asszonyt, de a lányt elkerülték az emberek, mert az már kicsi gyerekkorától olyanokat beszélt el nekik, hogy …
Az öreg Vályogos mindig kalapban járt. Sűrű bajuszát pödörgette, amikor végigment a falu utcáján. Két különböző fejfedője volt: egy az ünnepnapokra, egy másik pedig a mindennapi viselős. Felesége gyakran morgott, hogy dobja már ki azt az ütött-kopott ócskaságot, de az öreg nem tágított. Engem ebben temessetek el – hangoztatta.
Vályogos …
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások