A legnehezebb az első mondatot megírni. Aztán pedig az első bekezdést. Végül a legutolsót.
Mostanában elég keveset írok, igyekszem csak a legfontosabb teendőimet elvégezni, szándékosan vagy tudat alatt keresem a kibúvókat. Hogy elfogyott-e a szufla, vagy túl sok volt mostanában az irodalmi rendezvény, esetleg egyszerűen csak a mindennapi fizikai munka …
A szénporos levegőben
lezárt vagonok álltak,
indult a mozdony, lassan
vitt magával téged.
Csak három nap – mondtad
és a világot nyakadba vetted,
hogy újjáépítsd régi rendjét.
Ennyi időre csomagoltam neked
némi bort, meg száraz kenyeret.
Szalonnát is tettem volna,
de a füstön nem volt más, csak
a háború testéből …
Drága, öreg barátom!
Emlékszel még arra, hogy néhány évvel ezelőtt meghívtál az ünnepi könyvhétre Budapestre? Jelentem, idén már szerzőként voltam jelen.
Hiába kerestelek pénteken és szombaton, sajnos elkerültük egymást. Pedig szerettelek volna megölelni, látni a széles, amerikai mosolyodat, de ami késik, nem múlik, sort kerítünk erre is. Remélem, az egészséged …
Nem is olyan régen, egy névnap alkalmából könyveket ajándékoztam egy kedves barátomnak. A magyar szakos kolléga meglepetten nézett rám, szemei furcsán csillogtak. Megköszönte, az asztalra helyezte őket, és töltött nekem egy kávét.
Beszélgetni kezdtünk, de láttam rajta, hogy egyre jobban érdekli, miről is szólnak a könyvek, amiket vittem neki. Forgatta …
