Az unokatestvérem, Emese, még egészen kicsi volt, úgy tíz év körüli. Emlékszem, azelőtt éven halt meg Jani bátyánk, nagymamám testvérének a férje. Mindig is lánygyereket szeretett volna, de két fiúval áldotta meg az ég. Gyakran jártunk édesanyámmal náluk vendégségben, amíg élt, úgy szólított, hogy Annuskám.
Emesével a falusi porta udvarán …
A legnehezebb az első mondatot megírni. Aztán pedig az első bekezdést. Végül a legutolsót.
Mostanában elég keveset írok, igyekszem csak a legfontosabb teendőimet elvégezni, szándékosan vagy tudat alatt keresem a kibúvókat. Hogy elfogyott-e a szufla, vagy túl sok volt mostanában az irodalmi rendezvény, esetleg egyszerűen csak a mindennapi fizikai munka …
A szénporos levegőben
lezárt vagonok álltak,
indult a mozdony, lassan
vitt magával téged.
Csak három nap – mondtad
és a világot nyakadba vetted,
hogy újjáépítsd régi rendjét.
Ennyi időre csomagoltam neked
némi bort, meg száraz kenyeret.
Szalonnát is tettem volna,
de a füstön nem volt más, csak
a háború testéből …
Drága, öreg barátom!
Emlékszel még arra, hogy néhány évvel ezelőtt meghívtál az ünnepi könyvhétre Budapestre? Jelentem, idén már szerzőként voltam jelen.
Hiába kerestelek pénteken és szombaton, sajnos elkerültük egymást. Pedig szerettelek volna megölelni, látni a széles, amerikai mosolyodat, de ami késik, nem múlik, sort kerítünk erre is. Remélem, az egészséged …
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások