netnapló – koncentrálj

Háromnegyed hatkor kellett volna, de negyed hétkor ébredek. Félálomban eldöntöm, nem ragasztok fóliát az ablakra.

Hét óra előtt két levelet fogalmazok, nyolckor a buszt várom. Kilenckor már Csapon vagyok, érkezik a vonat. Baktériumsereg, átláthatatlan ablak, sok utas. Cs. L. már itt van. Zúg, zörög, rezeg a mozdony után következő első

A tökéletes zártság egyetlen pillanata

Borzoló kósza szél, csend.
A hideg sötétben
ülök egymagam.
A test börtön.
Szemgolyók helyett
két lyuk…
Kisablak.

Lelki szemek
könnyeznek.
Ördögi kör.
Szellemek.
Sikoly: jajkiáltás.

„Csak halva élhetünk,
most nincs más, csak
bélistás várakozás
égi ítéletünk.”
Animista szeánsz,
ritka pocsék.

„Az idő a legnagyobb gyógyító?”
Hiába kérdeztem,
nincs válasz.
Dohos

Z. és a pánik

(A kert I.)

Erősödő émelygéssel kezdődött, ezt követte a szomjúság, fejfájás, hányinger, majd a szoba hirtelen összeszűkült. Miután a padló nem tűnt többé vízszintesnek, Z. arra gondolt, ez csak optikai csalódás, és az új szemüveg okozza. Amikor meglátta a szoba északi sarkából terjengő árnyékot, arra gondolt, sok horrorfilmet látott. Aztán