1) Mi jelentette számodra 2016-ban a legmeghatározóbb olvasmányélményt?
Az év legmeghatározóbb olvasmányélménye számomra Lázár Ervin A kisfiú és az oroszlánok című írása volt. Eszembe juttatta, mennyire fontos nem elveszíteni a képzelőerőnket és a gyermeki énünket. Arra jutottam, hogy nem érdemes túl hamar felnőni, és inkább elviselem azt, ha gyerekesnek tartanak, mint egy nagy, komoly felnőttnek.
2) Kaptál-e idén olyan tanácsot, amelyet alkalmazni fogsz írás közben?
Az elmúlt egy évben engem is elért az a bizonyos „írói válság” nevű dolog. Soha nem számítottam rá. Persze nem is biztos, hogy ez egy olyan dolog, amire fel lehet készülni. Az első fél évben észre sem vettem, hogy igazából semmit sem alkottam a főiskolás kötelező házi feladataimon kívül. De ahogy telt az idő, úgy kezdte valami lassacskán szorítani a torkom, azaz a ki nem mondott, „kidolgozott” szavak. Nos, én ezután hirtelen pánikba estem, és szinte az összes tagtól kértem valamilyen tanácsot arról, hogyan is kezdjek neki újra az írásnak. Sok ötletet kaptam. Például azt, hogy olvassak sokat, műveljem magam, keressem meg azt a csöndes helyet, ahol alkothatok stb. De leginkább mégis az a tanács vált be, hogy ne várjak a megfelelő pillanatra. Üljek le és gondolkodjak el azon, mit is szeretnék, aztán valósítsam meg.
3) Hol tartasz az írás tekintetében? Rátaláltál-e a témára, melyről a következő évben írnál?
Borzalmasan sok ötletem van. Elsősorban gyerekekhez szóló írásokban gondolkodom. Szilveszteri fogadalmam pedig az volt, hogy meg is valósítom őket.
4) Volt-e olyan téma a KVIT műhelymunkáján, ami megfogott, amin sokat töprengtél?
Sok alkalommal beszélgettünk arról a tagokkal, hogy milyen körülmények a megfelelőek az alkotáshoz. Azt hiszem, ez a téma az, ami még ma is elgondolkodtat. Kellenek különleges helyszínek és érzelmi állapotok, amelyek felszínre hozzák a művészből az alkotást?
5) Milyen terveid vannak a jövő évre?
A 2017-es évben szeretnék hozzákezdeni egy gyerekeknek szóló történetsorozatba.
(Fotó: Marcsák Gergely)
