Határtalan magyar irodalom

Ez az elcsépelt szókapcsolat aligha lehet egy valamirevaló netnapló címe, most mégis jogosnak érzem a használatát, mert így nevezték el a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának badacsonyi konferenciáját, amin volt szerencsém előadóként részt venni. Amint a május 29. és 31. közötti esemény főszervezője, Pusztay János nyelvészprofesszor elmondta, a

Az aszimmetria helye

180° lentről felfele nézve — a lépcsőfordulóban

hagyott nosztalgia. Visszamentem oda, ahol

elhallgatott mondataink téglákként sorakoztak.

Mozdíthatatlanok, amióta falat építettél

közénk. Foghatnánk az egészet az időjárásra,

vagy a hídról leejtett esernyődre, ami után

sokáig idegeskedtél, és akár a kanyargós folyók,

magaddal hoztad az erdők hűvösségét.

Hárítani könnyebb, fejben levezetve arra

Elhallgatnak

Ma az Este lett c. vers következik A tudat szunnyadó  határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványból. Egy városhoz és egy napszakhoz kötődik, mint A város elalszik.
Ebben a versben is először a fáradtságot jegyzi meg a költő. Itt az utca fáradt el, A város elalszikban a nap. Ott

Dájána

Rengeteg életszakaszon keresztül mentem már – fejben tartani sem tudom. Ha visszagondolok az életemre, olyan, mintha a nagy részét álmodnám. Abban a pillanatban látom magam tisztán, amikor reggel felébredek, akkor tudom,  mit kell, vagy korábban mit kellett volna tennem, hol kellene most lennem (egyértelmű, hogy nem itt, vagy nem így).