Anna Ahmatova: A végső búcsú

Szívem lehűlt, már alig dobogott,
Mégis könnyed volt a léptem…
Kezemen a kesztyűt valahogy,
Tán félúton, fölcseréltem…

Lépcsőfok… Csak az lett volna több!
De tudtam jól: három van összesen.
Egy őszi sóhaj az ihar mögött
Kérlelt ekkor: „Tűnj el velem!

Meguntam már e gondterhes,
Ingatag, kósza életet.”
Feleltem egyből: „Kedves, …

Zár

Csak ketten voltak a konyhában édesanyjával. A számlák kifizetésén gondolkodtak. Beszélni nem akartak. N. undornak álcázott beteges kéjjel szívta orrába a dohos lakás émelyítő penészszagát. Anyja azért nem beszélt, mert úgy gondolta, anélkül is értik egymást. A szülés óta olyan testrésznek tekinti N-t, aki kiszakadt belőle, és jellemnek hívott önállósággal …