Kovács Vilmos: Falevél
Még merészen kicsapott ablakszárnyba’
szépíti magát az őszi nap,
de kékfelhős útjuknak nekivágva,
a gólyák már messze szállanak.
Már a szekérkerekek nyöszörögve
átkozzák egymás közt a sarat,
és hangtalan perdül az ázott rögre
a levél az almafa alatt.
Tegnap fent pompázott az ágon,
ma rajta, mint izzadt, dúlt ágyon,
vergődik …
Fesztiválra megyünk
Nagy Tamás: Ahogy a többiek
Évszakról évszakra vándorlunk, mégis
tartunk háziállatokat, amiket
félelmeinkről nevezünk el.
Végül marad egy csehországi gyár,
vagy ami besikerül a kilátástalanság
horizontján. Élni csak úgy,
rivaldafényen kívül, nélküled.
Az első V-t az égen nem győzelemként
könyvelem. Külső hatás és ajándék.
Széttárt karokat adok csak,
eljátszani a nihilisták szerepét,
amíg a hidak …
Marcsák Gergely: Nagyapa
Nagyapából egy nap az élet kiköltözött.
Hiányába a perc hideg testet ékelt.
Beletelt szegénynek hetvenkét évébe,
mire ledolgozta azt a jóvátételt,
amit az Isten szándékában kezdett,
és negyvenhétben Donbászon folytatott.
Fényekbe merült szembogara zárta
a sorsát jelentő összetett mondatot.
Nagyapából egy nap kiköltözött az élet,
és a dédmama szülőhelyét felkereste.…
