Shrek Tímea: Százhatvannál lassítunk
Délután fél öt, és ilyenkor, ősz végén már korán sötétedik.
Líz fel-alá járkált a szobában, lábnyomai szinte kivehetőek voltak a szőnyeg szálaiban. Egyre gyakrabban simogatta meg Gedeon hátát, aki ügyet sem vetett rá. Teljesen jól elvolt újdonsült barátaival és a konyak társaságában.
Az asztal roskadásig meg volt tömve. Előételnek salátát …
Kovács Vilmos: Hirosimából jöttem
Én kislány voltam, szénfekete hajú,
és anyám úgy hívott, hogy édes.
Én messze, messze éltem és tizenkét évet;
és a szélborzolta, fehér felhőhajú
hegyek mögött a jóságos Napisten
– ha nyár volt – hát énértem is égett.
Én ott születtem, ahol ezer monda
kergeti sárkányait, ha leszáll az éj,
ahol …
Csordás László: A megmaradás poétikája
A kárpátaljai magyar irodalomról[1]
Hiába telt el egy évszázad az esemény óta, gyakran érzem úgy, még mindig Trianon határozza meg a gondolkodást a kárpátaljai magyar kultúrában. Sokszor ma is ez a középpont, a kiindulási és hivatkozási alap. Más megközelítésben pedig olyan ősbűn, amelyhez mindannyiszor vissza lehet térni, …
Kovács Eleonóra: Üdvözlet Dozsorcából
Jan Zsortula mondja, miután visszatért Dozsorcába[1]
A kerítésről lepattogott a festék, a parkban megnőtt a fű. A Kardvirág Egészségközpont ajtaján lakat van, de a bejárat mellett lévő ablakon nincs rács, és az üveget betörték. Letaposom a füvet, észreveszem, hogy a fal mellé valaki egy kőhalmot rakott. Rálépek, felkapaszkodom a …