KVIT-re akadva, avagy az internetes versmondó verseny visszatér

Figyelem! Figyelem!

Közhírré tétetik!

A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság ismét meghirdeti internetes versmondó versenyét. A felhívásra kárpátaljai óvodás és iskolás gyerekek jelentkezését várjuk kárpátaljai magyar költők szabadon választott verseinek előadásával. Készítsetek rövid, maximum 3 perces videót, amelyben előadjátok a választott alkotást, majd az elkészült anyagot (nem a linket) juttassátok el…

Őz a lakótelepen

(Slendrián K. E.-nek)

E. szétkenődött szemfestékét igazgatja, közben meg-megakad a lélegzete, majd zihálva kifakad. Igyekszem megértő arcot vágni, de fél szemmel azt lesem, V. távolodik-e. Félek, hogy visszafordul, és újra kiabálni kezdenek. Szánalmas figura, még így, messziről is; lomha, hanyag. Nem értem E.-t…

Hajnalodik. Ilyenkor még nagyobb a lakótelep csöndje.

Valóságok párbeszéde: Apám

Reflexió Végh László fotóriporter képére

Apám a széntelepen dolgozott. Mindenki ismerte, hiszen az egész várost ő látta el fűtőanyaggal. Engem is csak miatta vettek fel iskolába. Cserébe két szekér fekete követ rakott le az intézmény udvarán.

A vonatállomással szemben áll a régi üzem épülete. Falai leomlottak, az udvarát ellepte a

netnapló – Ünnep a gyakorlás jegyében

Mi ez? – kérdeztem magamtól a szemöldökömet felhúzva. Másféle olvasmányokhoz vagyok hozzászokva, ezért Nagy Zoltán Mihály Ünnep Szodomában c. regényének olvasása azonnal ambivalens érzésekkel töltött el. Aztán eszembe jutott, amiről korábban Csordás László beszélt, miszerint nem csak nívós írásokból lehet tanulni. Ennek tudatában kezdtem az elemzésbe az előző műhelyen