Az órásmester a függöny mellett áll. Napok óta azon töpreng, hogyan zárulhatna győzelemmel a látogatás, amely akár a bukását is előidézhetné. Közben a kertet figyeli. A kapu felől bizonytalan léptekkel közeledik valaki. Még nem visel egyenruhát. Megtalálhatta a szórakozóhely raktárába vezető zöld ajtót, majd a faliszőnyeggel bélelt helyiséget, végül a kert bejáratát. Az órásmester úgy véli, az ismeretlen nőt a gyógyító asszony küldhette. Elmosolyodik. A jövevény a játszma részévé válhat. Az idegen a gyümölcsfák felé botladozik, az egyik fa lombja a földre ereszkedik. A vendég ketrecbe kerül. Talán egy leendő játékosról van szó, gondolja az órásmester.
Az órásmester lila köpenyben a ketrec előtt áll, a jövevényt faggatja. Az ismeretlen nő arckifejezése többet árul el, mint a mondandója. Amikor döntést hoz, a kert távolabbi részén egy fa megrázkódik, a termés egyszerre a földre hullik. Az ösvényen feltűnik az egyik inas, kezében metszőollót tart. Ő már tudja, hogy kizárólag az előírásnak megfelelően csattogtathatja az ollót.
Philipposz, szólítja meg az órásmester a kertészt, légy szíves. A faág-ketrec felé int. Az inas gondosan kiválaszt egy falevelet, kettévágja, a fűre zöld lé csordul, a ketrec visszahúzódik.
A férfi ledermed. A nő nem mozdul. Az órásmester töprengve szemléli a jelenetet. Elmosolyodik. Játékos és bábu. Szerepet kaphatnak a következő három játszmában. A versenyzők bordó egyenöltözetben játszanak majd a fő-sakkmester tiszteletére. A sövényre helyezhetik a sakktáblákat. Létrehozhatnak egy másik táblát a pázsiton, ahol az önkéntes polgárok vállalják a bábu szerepét, hogy lemásolhassák a lépéssort, mellyel hajdan a fő-sakkmester a pozícióját elnyerte.
Az órásmester visszatér a könyvtárba, az ablakhoz lép. A kertet figyeli. A szeme előtt lejátszódik a játszma egyik lehetséges menete. Elmosolyodik. A fő-sakkmester nem sejtheti, hogy a rendelkezésére álló figurákat ki irányítja úgy, hogy a vereség inkább tiszteletet érdemlő visszavonulásnak tűnjön.
Megjelent: Magyar Napló, 2018/1.
