Kovács Eleonóra: Értelmező jegyzet az Üzenethez
2021 decemberében és 2022 februárjában több előadást hallgattam a digitális oktatásban használható korszerű applikációk és online felületek használatáról. A legutolsó előadás 2022. február 18-án ért véget. Mielőtt megköszöntem volna, hogy elküldték pdf-ben a tanfolyam teljesítéséről szóló igazolást, kitört a háború. Azóta a bizonyítvány is megérkezett Ungvárra. Még nem vettem át. A képzést a Szumi Állami Egyetem oktatói tartották. Nem tudom, hogy vannak.
Még nem próbáltam ki minden applikációt, amiről a tanfolyam ideje alatt hallottam. Az egyik előadás alkalmával használták a Web Whiteboard-ot. Az online tábla sokféleképpen felhasználható: szemléltetéshez, ismétlő kérdéssor vagy ajánlott irodalom rögzítéséhez.
Régóta godolkodom azon, hogyan lehetne szemléletesen, de értékelés nélkül hírt arról, hogy a KVIT-tagok hogyan látták az elmúlt hónap történéseit. Azért értékelés nélkül, mert a teljes kép kialakításához több szöveget kell felsorolni és értelmezni, amihez koncentráció szükséges; utóbbi nehezebb, mint volt.
Szombaton, miközben ezek a gondolatok foglalkoztattak, mást is tettem, beesteledett, és megszólalt a sziréna. A légiriadó alatt a félhomályban ücsörögtem, a Fekete szivárvány c. regény jutott eszembe, a cselekménye a második világháború idején és azt követően játszódott, kihagyták belőle, hogy a gyerekek hogyan vészelték át a háborút. A regényhez a kék-lila borítója miatt rossz hangulatot társítottam, ezért nem kedveltem. A kék és lila csíkok után zöld jegyzettömb jelent meg a képzeletemben.
Amikor szombaton lehunytam a szemem, megjelent előttem a fenti kép egyik változata, utána az ötlet: mi lenne, ha színes lapra írnám a kiragadott idézeteket? Aztán elkalandoztak a gondolataim, újra megszólalt a sziréna, ami a légiriadó végét jelezte. Visszakapcsoltam a villanyt, és lerajzoltam az ötletet, egy kicsit másképpen: eltérő betűtípussal- és betűmérettel. Vasárnap kipróbáltam, nem működött. Ma jutott eszembe ez a megoldás. Most nem a légiriadó, hanem a kutya folyamatos ugatása akadályozza, hogy megírjam rendesen ezt a jegyzetet, amit muszáj befejezni, mert újra megszólalhat a sziréna.
Két kérdés foglalkoztatott mostanában: mi történt a Szumi Állami Egyetem munkatársaival, akik a továbbképzést tartották? Amikor a Web Whiteboard-ot használom, a Szumiban élő egyetemi tanárokra gondolok, akik az oktatásmódszertani előadásokat tartották.
A másik kérdésem: mi lesz az ötletekkel, amikor a pusztulás és az erőszak képei bevésődnek a tudatomba? Ez csökkenti az életkedvet, lelkiismeretfurdalást okoz, annak, aki még biztonságban van, reggelit, meleg levest kanalaz, feltekeri a fűtést, dolgozik, e-mailt ír, rajzol, miközben ezt milliók nem tehetik meg. Ma egy pszichológus azt mondta a rádióban, hogy ez a gondolatmenet természetes. Már nem emlékszem, hogyan folytatta. Az viszont válasz az egyik kérdésemre, hogy hosszas tervezgetés után (először mindegyik jegyzetlapot egyetlen közös képpé alakítottam volna) sikerült a jelenlegi alakjára formálni a bejegyzést. Az eredeti ötlet a légiriadó alatt keletkezett.
A tálentumot nem semmisítheti meg az ember. Isten ajándéka, mint az élet.