Tavaszváró

Vári Fábián Lászlónak

Belefúlt már a tél az esővízbe.

Elkésett hidegfront tartósítja testét.

Fagyöngykoszorús kopár jegenyéken

varjak siratják az évszak elestét.

 

Sem szállni, sem maradni – csak megszűnni.

A jelenből kilépni: az volna jó;

s minden tavaszon megszületni újra.

Vacogó lelkünknek ilyen sors való.

 

S a megspórolt időt egy bájos szeráf

jól számon tartva kőtáblára vésse,

hogy a hőségben újfent bőven jusson

minden ital- és égi rendelésre.

 

Mert – mondják – a cél olykor maga az út

(érdemes fogni a kapaszkodókat).

Csak legyen erő, és legyen akarat –

meg angyal is, ki zsörtölődve nógat.

 

 

Marcsák Gergely

Névjegy Marcsák Gergely

 Irodalomtörténész, író, költő, zeneszerző, énekes. 1990. február 23-án született az ungvári járási Kincseshomokon.  A Debreceni Egyetem Irodalom és Kultúratudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Az iskola befejezése után az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, majd öt évig az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola magyartanára és szervezőpedagógusa volt. Első versei 2010-ben jelentek meg az Együtt irodalmi folyóiratban. Azóta írásait közölték a Napút, Helikon, Partium, Magyar Napló, Irodalmi Jelen, Hitel c. folyóiratok. A Szárnypróba (2013), Különjárat (2016), A tökéletes zártság egyetlen pillanata (2017) és az Év versei–2018 című antológiák társszerzője. Verseket, rövidprózákat, tanulmányokat ír. A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alelnöke, a Magyar PEN Club tagja. Budapesten az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. Egy tanulmánygyűjteménye és egy verseskötete megjelenés alatt áll. Elismerések: Együtt Nívódíj (2017).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük