S most elmondom neked milyen a tenger
a tenger sima és rideg
mint a kihűlt beton
melybe beledermednek a városok
a tenger mérhetetlen
mint a folyékony idő
fenekén milliószám temetkeznek az évek
a tenger névtelen mint a tömeg
roppant hátán egyforma megadással cipel
sirályt és hadihajót
a tenger szürke …
Hull a vadgesztenye.
Barna és meztelen,
mint vetkőző lányok
nyári ruhából kifeslő teste.
Egy fruska gondolat ül mellém nesztelen.
Megnézzük egymást. Ő hallgat, én várok.
Megérinti arcom hajával az este.
Hull a vadgesztenye.
A beton szalagon apró morzejelek.
Vajon mit üzenhet az ősz a télnek?
Hogy a díszfa-élet
meddő és …
Még merészen kicsapott ablakszárnyba’
szépíti magát az őszi nap,
de kékfelhős útjuknak nekivágva,
a gólyák már messze szállanak.
Már a szekérkerekek nyöszörögve
átkozzák egymás közt a sarat,
és hangtalan perdül az ázott rögre
a levél az almafa alatt.
Tegnap fent pompázott az ágon,
ma rajta, mint izzadt, dúlt ágyon,
vergődik …
Rongyos kis falu volt, a patakja sárga,
a papja kölcsönpap, a kisbíró sánta.
Rongy falu, ahol az asztalos már úr volt,
petró- és pálinkaszagú volt az új bolt,
kifent késsel jártak a fiúk a bálba,
s félvéka búzát kért érted is a bába.
Most hogy méregetem, meddig ér az emlék,…
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások