1. Szavalnak a kékruhás fellegek
villám-betükkel írt
mennydörgő verseket,
s megríkatják a felséges eget.
2. Zsiráf-nyakú templom árnyát az éjszaka
a porfehér kőtöltésre kiszegezi,
s fent a tetőn párjahagyott bádog-kakas
dühében a csillagokat csipegeti.
3. Arcodon a mosoly hamis.
Kacajoddal lelked bántod.
Talpad alatt sír a kavics…
Nem is …
Meglásd,
holnap könnyebb lesz a szó,
mely ma kimondhatatlan.
Könyökölünk majd a híd vaskorlátján,
neonlámpák kék szirma hull vállunkra,
s míg mélyen alattunk csordogál
a bokáig érő idő –
én elmondom neked,
hogy sokszor eszembe jutnak
az ótvaras kölykök,
akikkel a pad alól lestünk
a Tanítókisasszony szoknyája alá.
Ilyenkor rád …
Évmilliók zajlásában elvesztek az ősök.
Nem kutatom, hogy kik voltak; szolgalelkek, hősök.
Nem tudom, hogy nehéz léptű, földtúró dédapám
fia rosszat tett-e, mikor túladott a kapán.
Nem tudhatom, hogy közülük kit illet az érdem,
hogy istenek s urak előtt nem hajlik a térdem,
s kit a vád, hogy ívpapírok szántásába …
Világot versből?
Isteni szándék: balga és hiú.
A Megváltó sírján a kő mozdulatlan, rideg.
Csak húsz év, s már nem érti apja szavát a fiú.
A világ sorsa egy szál megfeszült ideg.
Játsszunk másat.
A vodka keserű.
A szád meleg és füstös.
Az értelem szívós,
a falon csak lassan torzulnak …
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások