Szerepcsere

A Magyar Széppróza Napja elnevezésű ünnepségsorozat, amelyhez a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság is csatlakozott, 2018. február 12-23. között zajlott Kárpát-medence-szerte a Magyar Írószövetség kezdeményezésére. A program első kárpátaljai helyszíne február 14-én, Ungváron, az Ukrán–Magyar Oktatási–Tudományos Intézet Bercsényi Miklós Könyvtára volt. A Csordás László által moderált beszélgetésben többek közt hallhattunk az alkotó saját szövegéhez fűződő viszonyáról, illetve műhelytitkokat ismerhettünk meg az írás folyamatáról is. A vendégeket dr. Zubánics László dékánhelyettes köszöntötte, majd a rendezvényt Nagy Zoltán Mihály és Vári Fábián László nyitotta meg egy-egy felolvasással.

Ezt követően, a beszélgetés kezdetén arra kérdezett rá Csordás László, hogy milyen érzés Vári Fábián Lászlónak belépni az Ungvári Nemzeti Egyetemre, hisz a Tábori posta alaptörténete valahol annál a pontnál kezdődik, hogy őt eltanácsolják az egyetemről, és behívják katonának. Vári Fábián László pedig erre válaszul elmesélte, hogy a Kárpáti Igaz Szó egykori főszerkesztője, Balla László a Tiszatáj-ügy kapcsán a megyei pártbizottság támogatásával cselekedett a Forrás Stúdióval szemben. Ennek következtében tanácsolták el őt is az Ungvári Állami Egyetem bölcsészkaráról, mivel nem akart pártos verseket írni. 1972 tavaszán elvitték katonának. Két évig szolgált. Miután lejárt a sorkatonai szolgálata, levelező tagozaton folytatta tanulmányait: 1978-ban diplomázott magyar nyelvből és irodalomból. Ezeken kívül persze sok emlék köti még Ungvárhoz, többek között a szerelem is.

A következő kérdést Csordás László az íróvá válás kapcsán intézte Nagy Zoltán Mihályhoz. A sátán fattya írója kétkezi munkával kereste sokáig a kenyerét, és tulajdonképpen íróvá olvasta magát az idők folyamán. Nagy Zoltán Mihály elmondta, hogy két dolog volt, ami igazán kihatott arra, hogy íróvá váljon. Szokás volt akkoriban a falusi embereknél, hogy összegyűltek egy házban és pipáztak, beszélgettek. Amikor ő maga (még csak) 9-10 éves lehetett, rendszerint az édesapjával tartott „szomszédolni”. A felnőttek beszélgettek, ő pedig hallgatta a párbeszédeket. Ennek köszönhetően rengeteg történetet, élményt raktározott el az emlékezetében, majd ezeket később feldolgozta, és egy-egy novellában össze is foglalta. Azt is megtudhattuk, hogy Nagy Zoltán édesapja tiszteletére vette fel a Mihály nevet, így lett írói neve végül Nagy Zoltán Mihály. A másik kiváltó ok pedig a sok olvasás volt az íróvá válás során; a közvetve, illetve közvetlenül szerzett információk feldolgozásából több művet is írt, többek között A sátán fattya című kisregényt.

A későbbiekben a falu, mint kulturális tér problémája került előtérbe. Ezzel kapcsolatban Vári Fábián László elmondta, hogy szülőfalujában, Tiszaújlakon számos vásárt tartottak annak idején, melyekről ő már csupán történeteket hallott. Ebben a faluban, pontosabban községben nőtt fel, ismerkedett a világgal. Számára azért fontos ez a hely, mivel innen indult, ide kötik az emlékek. Ezekről akart számot adni újabb, már a kiadónál lévő, Vásártér című visszaemlékezésében.

Nagy Zoltán Mihály ehhez kapcsolódva elmesélte, hogy bár felesége többször felvetette az átköltözés kérdését, ő maga mindig is maradni akart, hiszen ő faluról indult, és ott is érzi jól magát, egyszerűen ez a lételeme. Van viszont egy kérdés, ami A sátán fattya kapcsán sokunkban megfogalmazódhat: hogyan született meg benne Szilas, hiszen ilyen település Kárpátalján nincs… Megtudhattuk tőle, hogy volt egy szilfákkal benőtt terület a falujában, amit szilasnak neveztek, a regénybeli település neve pedig tulajdonképpen innen eredeztethető.

A rendezvény második felében bemutatkoztak a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság tagjai (név szerint: Marcsák Gergely, Kertész Dávid, Nagy Tamás, Szabó P. Dóra, Varga Nikolett, Kovács Eleonóra, Shrek Tímea). Majd a KVIT-füzetek első részének rövid bemutatását követően a társaság tagjai felolvastak műveikből.

A rendezvény első felében én is nézőként csatlakoztam a hallgatósághoz: Vári Fábián László és Nagy Zoltán Mihály nevét még középiskolás koromban hallottam, és sokat tanultam róluk. Egyszer például monodrámaként láthattam a Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban A sátán fattyát, ami már akkor felkeltette az érdeklődésem. Vári Fábián László műveivel pedig az iskolai tananyagban találkoztam először. Épp ezért volt megtisztelő érzés személyesen találkozni velük, és végighallgatni a beszélgetést, műveik felolvasását. Utána fordított helyzetbe kerültünk: én is felolvastam, ők pedig végighallgattak. A szerepcsere végül jól sikerült, attól függetlenül, hogy a gyomrom végig görcsben volt.

Az ünnepségsorozatot így megnyitottuk, Ungváron is megemlékeztünk a Magyar Széppróza Napjáról. Másnap Munkács, február 19-én pedig Beregszász fogadta az ünnepség résztvevőit.