„Miért nem lehettem régi költő?” – Beszélgetés a szerelmi költészet nehézségeiről

Idei második műhelymunkáját tartotta meg február 14-én a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság, melyen a szerelem fogalmának és megjelenésének változásairól, illetve a szerelmi költészetről és annak nehézségeiről esett szó. Emellett megbeszélés zajlott a KVIT alapszabályzatát és belépési kritériumait illetően. A találkozó helyszíne, mint mindig, most is az Európa–Magyar Ház volt.

Versmondó verseny

Figyelem! Figyelem!
Közhírré tétetik!
Az első verseny meghirdettetik!

 

Szereted a verseket?
Még szavalni is tudsz?
Mutasd meg nekünk és a világnak!

 

A magyar költészet napja alkalmából a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság első ízben hirdeti meg az internetes versmondó versenyét. A felhívásra kárpátaljai óvodás és iskolás gyerekek jelentkezését várjuk kárpátaljai magyar

Anna Ahmatova: A végső búcsú

Szívem lehűlt, már alig dobogott,
Mégis könnyed volt a léptem…
Kezemen a kesztyűt valahogy,
Tán félúton, fölcseréltem…

Lépcsőfok… Csak az lett volna több!
De tudtam jól: három van összesen.
Egy őszi sóhaj az ihar mögött
Kérlelt ekkor: „Tűnj el velem!

Meguntam már e gondterhes,
Ingatag, kósza életet.”
Feleltem egyből: „Kedves,

Zár

Csak ketten voltak a konyhában édesanyjával. A számlák kifizetésén gondolkodtak. Beszélni nem akartak. N. undornak álcázott beteges kéjjel szívta orrába a dohos lakás émelyítő penészszagát. Anyja azért nem beszélt, mert úgy gondolta, anélkül is értik egymást. A szülés óta olyan testrésznek tekinti N-t, aki kiszakadt belőle, és jellemnek hívott önállósággal