Szembesülve az idővel (Vári Fábián László: Ereimben az idő)

Az érettség metaforája, amelyet a költői oeuvre-ben gondolkodó, az életrajzot és a szövegeket egymásra vonatkoztató, egybeolvasó irodalomtörténet-írás, valamint kritika némely változata a különböző pályaszakaszok elkülönítésére és értékélésére használ általában, kevésbé vagy egyáltalán nem illik Vári Fábián Lászlóra. Az önálló kötettel viszonylag későn, csupán a rendszerváltást követően színre lépő költő ugyanis

netnapló – „Szép város Kolozsvár…”

Mivel nem akarom a kályhától kezdeni, ki kell hagynom, hogyan tereltek minket birkákként a beregsurányi határátkelőn, hogy töltöttünk el öt órát a surányi Határ büfében, és hogy tanultam meg az első román kifejezést 50 kilométerrel délebbre a magyar–román határon az elköszönő vámostól: „vale vedere”.

Ki kell hagynom, pedig

netnapló – Úton

A nemrég véget ért IX. Együtt Írótábor és Irodalmi Karaván sikerét látva, Jakab Annamária, a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség és a Pásztor Ferenc Szakkollégium programszervezője meghívta a KVIT tagjait egy irodalmi estre. A helyszín a Pásztor Ferenc Közösségi Ház volt, ahol kollégisták előtt mutatkozott be a társaság és Lőrincz P.