netnapló – Titok

Hajd6Csak a búcsu pillanatában áll helyre az aranyegyensúly. Mert kicsit kibillen a mérleg a sok új impulzustól, főleg egy ismeretlen közegben. Talán nem is búcsúztunk el, inkább elköszöntünk, a búcsúzásban van valami meghitt. Mindenesetre mi (Csordás László, Varga Nikolett, Ferkó Réka és én) boldogan indultunk haza az V. Hajdúböszörményi Írótábor utolsó előtti napján, megköszönve a szervezőknek az ellátást és a csodás élményeket. Úgy érzem, a tábor megkétszerezte az íráskedvem (a netnaplóírás kivétel ezalól).

Sőt, mint a tűzvész, most olyan túlzott és elnagyolt az asztal bősége, s az orgona bizalmas fürtje. Korábban nem így volt. Utálok korán kelni, június 28-án mégis ezt kellett tennem, hogy időben a vonatállomáson legyek. Szakadó eső, jegyvásárlás, várakozás. Nem szoktam gyakran utazni vonattal, ezért megkérdeztem egy idős urat, hogy mikor megy a vonat Csapra, mert ugye itt mindig késik, a jegyen feltüntetett idő csak illúzió. Pontosat ő sem mondott, de oda tartott, ahová én. Kövessem, mondta, én pedig ösztönösen azt tettem. Útközben Niki szólt telefonon, hogy elindult, a bátyúi állomáson az első vagonban megtalálom. Bátyútól már vele együtt utaztam, majd később csatlakozott Laci és Réka. Paszport – mondta kissé flegmán az ukrán vámosnő Csapon. Kinyitottam a táskám, mutattam neki a kéket. Megnézte, felemelte a szemöldökét, a fejét csóválta. Aztán megkérdezte, hogy miért nincs vízumom. Mondtam volna, hogy semmi köze hozzá (mert a törvény szerint sincs), de kicsit megijedve eljátszottam a hülyét. Éreztem, nem vagyok számára szimpatikus, de ez kölcsönös volt. Nagy nehézségek után átengedett. Mindezt már jókedvűen nyugtáztuk a többiekkel. Egy újabb ellenőrzés után már úton voltunk Debrecenbe. A jókedv továbbra is megmaradt – beszélgettünk, többnyire irodalomról. Lacitól mindig hallok valami újat. Nemsokára megtudtuk azt is, hogy Réka a legjobban Simon Mártont várja.

Hajdúböszörmény1Debrecen után kb. egy óra múlva érkeztünk meg Hajdúböszörménybe. Sokat nem késtünk. A szobák megtalálása után a szemináriumokon voltunk: Niki és én a versírást választottuk Áfra János vezetésével, míg Réka a prózaírásban szeretett volna fejlődni. A foglalkozás első fele előadás-jellegű volt, tele érdekességekkel, a végén pedig kortárs verseket elemeztünk. Forgalmas a délután – könyvbemutatók, beszélgetések. Szoknom kellett a légkört, nem úgy Lacinak, aki otthonosan mozgott. Fél nyolckor Kele Dóri megkísérelte az InstaVers Facebook-oldalát bemutatni, Wi-Fi hiányában sikertelenül. Biztos örülne, ha tudná, hogy sokan a kezdetektől követjük az oldalt. Jóízű hangokkal, kiváló koncerttel zárult a nap. Utána elkezdődött az ismerkedés, késő estig tartó beszélgetés a táborlakókkal, szervezőkkel. Ami szükségszerű volt, hisz a programok közötti szünetekben erre nem kerülhetett sor. A megfelelő mértékű szabadságot nagyon vonzónak találtam a táborban.

Hajd.2.színpadMásnap ugyanúgy versszemináriummal folytatódott minden. Annyi különbséggel, hogy egymás verseit elemeztük. Találkoztam kezdetleges és jó versekkel egyaránt. Néhány perc szünet után az irodalomterápia-szeminárium következett. Némileg csalódás volt, a megnevezés többet sugallt. Ennek ellenére érdekfeszítő témákat is boncolgattunk. Feltűnő volt, hogy egyes emberek irritálóan dominálni akarnak egy beszélgetésben. Ha nem tanultam volna pszichológiát a főiskolán, csodálkoztam volna, hogy középsulis/gimis fiatalok Jung meg Freud elméleteivel dobálóznak olyan könnyedén, így viszont sokak felületes tudásán átláttam. A délután mindig Török Péterrel kezdődött, aki paródiákkal, valamint Lőwy Árpád verseivel szórakoztatott minket. Fülledtség ide vagy oda, Rózsássy Barbara felolvasása elvarázsolt. A lágy, kellemes hang teljesen magával ragadott. Este Pion István versei késztettek gondolkodásra, olyannyira, hogy egy új társaságba keveredtem, ahol nem csak a versekről, hanem szinte mindenről beszéltünk.

A csütörtök a szerdához hasonlóan kezdődött: reggeli (már akinek), versszeminárium, irodalomterápia. Villámként ért a hír a szünetben – netnaplót írhatok a Literának. Átgondoltam rendesen, mert sok időt nem adtak a megírásra. Természetesen elvállaltam. Aznap vált biztossá az is, hogy péntek reggel indulunk haza.

Tomi kiakadMi jött közbe? A lányoknak otthon fontos jelenésük volt, mi pedig Lacival nem hagyhattuk őket kíséret nélkül. Kicsit sajnáltam, hogy hamarabb elhagytuk a tábort, és nem a díjak miatt, annál így is többet kaptam. Úgy általánosan, az írótábor a pályakezdésben próbált segíteni, a csütörtök délutáni programok is erről szóltak. Juhász Tibor, Szálinger Balázs, Magolcsay Nagy Gábor és Korpa Tamás is hasznos tanácsokkal látott el a színvonalas versek mellett. Igaz, közben elég frusztrált voltam, gyakran leblokkoltam a netnaplóírásban, amit Niki egy találó képpel rögzített. Vacsora után Réka félnapos eufóriába esett: megérkezett Simon Márton és Závada Péter. A kilenc órától kezdődő slam poetry est nagy sikert aratott. A slam áradat végén próbáltam egy sötét zugot keresni, ahol nyugodtan tudok írni. Eldöntöttem, hogy aznap nem iszom alkoholt. Nem sikerült. Viszont a netnapló kilencven százaléka már kész volt. Ilyenek ezek a táborlakók, akármi történik a nap folyamán,

Meg kell beszélnünk elalvás előtt. Reggel alig tudtam befejezni a netnaplót, éreztem magamban a byroni spleent. Laci szavai azonban ösztönzően hatottak. Miután elküldtem az írásom, még megreggeliztünk, aztán elindultunk a fárasztó hazaútra. Hogy mi minden történt még az írótáborban, az legyen titok.

Nagy Tamás

Névjegy Nagy Tamás

1996-ban született Beregszászon. 2015 óta tagja a Kovács Vilmos Irodalmi Társaságnak (KVIT). 2017-ben szerzett BA szintű diplomát a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol nyelv és irodalom szakán. Később ugyanott MA fokozatú diplomát szerzett magyar nyelv és irodalom szakon. Tagja a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ).

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük