Alig maradunk az Ung-vidéken – zsörtölődök magamban reggel a vonaton, miközben Gyöngyössy Tibi SMS-ben értesít, hogy jön ugyan a műhelymunkára, de – főiskolás lévén – ő már Beregszászban van. Így egymagam zötykölődöm tovább egészen Eszenyig, ahol Csordás Laci csatlakozik az esedékes havi KVIT-zarándokúthoz. Társaságban már gyorsabban telik az idő, még ha Bátyúban egy órát (néha többet) is kell várni az átszállásra. A helyi tömegközlekedés megtanítja az embereket arra, hogy nem érdemes sietni.
Mi sem tesszük ezt, komótosan, tizenegy előtt fél órával érkezünk Beregszászba. Az Európa–Magyar Ház bejárata előtt Varga Niki köszönt minket. Személyesen is váltok pár szót Tibivel, akit odabent találok. Puskás Márkkal a könyvtárban fülelnek, míg Shrek Tímea egyeztet valamiről az irodában. Elfoglaljuk szokásos helyünket kerekasztalunk körül, én elmélázom valamelyik napirendi ponton, és már nem emlékszem, milyen sorrendben, de rövid idő alatt befut Pák Dia, Csornyij Dávid, Nagy Tomi és Gálfi Dezső is.
Mint a műhelymunkákon általában, a hangulat most is kellemes, felszabadult. Van okunk az örömre, nem haladnak rosszul szervezeti ügyeink. Az első téma megbeszélése, a feladatkörök hivatalos megerősítése után kerül szóba a Bethlen Gábor Alaphoz benyújtott nyertes pályázatunk. A költségtervezetről immár jegyzőkönyv szerint is kinevezett pályázatfelelősként számolok be.
Laci a Fiatal Írók Szövetségével – egyelőre csak szóban – kötött együttműködési megállapodásról és ígéretesnek tűnő tervekről beszél. Úgy tűnik, már júniusban vendégül látjuk Vincze Ferenc írót, irodalomtörténészt és Tinkó Máté költőt. Vincze Ferit még az I. Nautilus Szabadegyetemen ismertem meg, az előadásom után feltett remek kérdései megmaradtak az emlékezetemben. Biztos vagyok benne, hogy ezen a mostani találkozón is gyümölcsöző párbeszédre számíthatunk.
Szó esik még a június 6-ra tervezett rendezvényről, amivel a 89 éve született Kovács Vilmosra emlékezünk. Haladnak az előkészületek, az újonnan kinevezett szervezőink látszólag kifogyhatatlanok az ötletekből. Itt hirdetjük majd ki az internetes versmondó versenyünk eredményeit is. Szép gesztus lenne, ha a beszédek, felolvasások után Gátra is el tudnánk jutni, hogy megkoszorúzzuk a névadónknak szentelt emléktáblát.
A műhelymunka második felében ezúttal is művet elemzünk. A beregújfalui Puskás Márk eddig csak néhány alkalommal volt jelen a találkozóinkon, szeretne a KVIT tagja lenni, és ezúttal egy ígéretes prózával érkezett. Mindannyian hozzászólunk az íráshoz. Azt veszem észre, hogy a kezdeti próbálkozásokhoz képest sokat tanultunk az elemzésekből, és mindenkinek rengeteg értékes megjegyzése van. A szöveget közösen sikerül darabjaira szednünk, így mutatva rá főbb hibáira. Összességében azért abban is egyetértünk, hogy Márkból, ha elsajátítja a szakma fortélyait, tehetséges prózaíró lehet.
A délutánba nyúló beszélgetés észrevétlenül elszalad, de marad még idő a négy órakor induló vonatig. A városközpont felé vesszük az irányt: a győztes pályázatot és a műelemzésen sikerrel átesett tagjelöltet meg kell ünnepelni. Épphogy helyhez jutunk, máris ritkán látott erejű zivatar kezdi verni sörsátrunk tetejét. Egyre csak ömlik az eső, ez mégsem ront jó hangulatunkon. Különös, de egy mellettünk lévő fa törzsén csapkodó, felborzolt tollú verébfiókát markolok meg. Tímea, miközben simogatja, így szól: – Velünk ma madarat lehet fogatni.
