Szörnyű gyomorfájással indult a nap. Éjszaka alig aludtam. Fáradtan és nyűgösen szálltam be a mikrobuszba. Elsőként a Tiszapéterfalvai Kölcsey Ferenc Középiskola udvarán álltunk meg. Rövid megemlékezést tartottunk Kiss Ferenc irodalomtörténész emléktáblájánál. Dupka György, a MÉKK elnöke Csordás Lászlóval, a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság elnökével közösen koszorút helyezett el, majd a vendégek és az iskola tanulói néma főhajtással tisztelegtek emléke előtt.
Folytattuk az utazást, Nagypalád felé indultunk. Hogy a helyiek szavával éljek, oda még a madár is csak eltévedni jár. Sofőrünk a kátyúk helyett inkább a mező szélére hajtott, talán ezért éltük túl az utat.
A Móricz Zsigmond Középiskola dísztermében Sőtér Géza igazgató fogadott bennünket. Kellemes volt látni a gyerekek arcán az örömöt amiatt, hogy vendégek érkeztek hozzájuk. Felcsendült a Lágerballada Marcsák Gergely megzenésítésében, majd a társaság felolvasott.
A Nagyszőlősi Járási Központosított Könyvtárhálózat vezetője, Vaskeba Katalin már izgatottan várt minket, kis késéssel, de el tudtuk kezdeni a rendezvényt. Melancsuk Gabriella könyvtáros köszöntötte az egybegyűlteket. Ismerős arcot is láttunk, Hudák Elvirát, aki minden évben ellátogat az irodalmi karaván fellépésére és csatlakozik a beszélgetésbe. Ezúttal Harangozó Miklós képzőművész munkásságát ismertette.
Mivel maradt időnk az indulásig, Lőrincz P. Gabriellával betértünk a könyvtár melletti turkálóba, aztán az egész csapat csatlakozott.
A Tivadarfalvai Református Líceum lett volna a következő megálló, de előzetes egyeztetés alapján másnapra lett halasztva a rendezvény, így visszatértünk a főhadiszállásra Tiszabökénybe. Alig vártam, hogy egy kicsit ledőljek, Gabriella utólag elmondta, hogy a könyvtári felolvasás során a szivárvány színeiben játszott az arcom. Nem túl jó napot kaptam a netnapló megírására, de végül készen lett, mellesleg aznap is egyeztettünk.