netnapló – Ördöglakat. FISZ-tábor 2016

Cserna-Szabó_beszélgetésZaj, csönd, életérzés, fröccs, idegen ismerősök, természet, szavak, meghökkenés, felismerés, egy öt napon át tartó vasárnap – számomra ez (is) a 2016-os FISZ-tábor.

*

Szerda, reggel hat. A fürdőszobai rutint követően egy gyors csomagellenőrzés – úgy tűnik, minden megvan. Fél hétkor már úton vagyok Csap felé, ahol Csordás L.-lel és Kovács E.-vel találkozom. Töprengek. Sürgető kíváncsiság fog el a táborral kapcsolatban. Ugyanakkor a tudatlanok nyugalmával közelítem meg a rám váró ismeretlent. Fél kilencre az állomásra érek. Az elmondások alapján igyekszem megkeresni a megfelelő várótermet. Bizonytalanul lépek egy szocreál festményekkel díszített helyiségbe – jó helyen járok. Nemsokára megérkezik két útitársam. Egy gyors cigi, jegyvásárlás és útlevélkezelés után elindulunk.

Néhány átszállással és hat órányi diskurzussal a hátunk mögött érünk Visegrádra. A táborban már megkezdődött az első program, én meg csak végigdőlök az ágyon.

Este emlékezünk: A szív segédigéire, a Hasnyálmirigynaplóra, a Harmonia Caelestisre, arra a „nagyon titkos vendégre”. Ülök és nézek: nem azt látom, ami van, hanem, aki vagyok.

Július 21-én, 9 óra után a kérdés: hogyan legyünk világhírű írók? Mészáros M. és Neszlár S. a fiatal írók számára javasolt pályázatokról beszél.

Ebéd után folytatódik a prózaszeminárium, a jelentkezéskor küldött írásokról beszélgetünk. Hozzászólások érkeznek Kalapos É. V. szövegéhez. Meglep, hogy én következem. Pontosabban Olimpia és a tintásüvege. Hol, mikor játszódik a történet, és kik a szereplői? – ezek Márton L. első kérdései. A mikor felett elsiklom, de később már biztosan tudom a választ. A bizonytalanságot megérzi Décsy E., úgy véli, pontosan kellene tudnom a részleteket.

Öt órától Visky A. érkezik, a beszélgetést Molnár I. vezeti. A háttérben, egy sámlin ülök. A drámaszöveg adekvát megértési módja a színház, jegyzem le, közben még mindig a szövegemmel kapcsolatos visszajelzések foglalják le a gondolataimat.

Verset naponta kell olvasni, javasolja Visky A. A vers eljuttatja a nyelvet a határáig, felmutatja a jelentéseket, a nyelvi jelentések rögzítetté válnak. – ez az utolsó gondolat, amit ekkor leírok; képtelen vagyok tovább figyelni, a tintásüvegre érkezett reakciók értelmezése miatt.

Este nyolctól Szakonyi K. és Spiró Gy. a vendég, a beszélgetés moderátora Erős K. Nem kell ahhoz megélni egy történelmi korszakot, hogy írjatok róla, mondja Spiró Gy. Példaként említi Térey J. és Papp A. Kazamaták c. drámáját. Ha nincs bennünk semmilyen szenvedély, akkor ne írjunk semmit. Rálátással meg lehet írni, jobban, mint a jelenben, mondja Szakonyi K. Szó van, csak más hangnemben és burkolatban, teszi hozzá. Erre reagál Spiró Gy. Az Iskola a határon c. regény kezdetének időpontjára hívja fel a figyelmet; hangsúlyozza: a kortársak tudták, hogy Nagy Imre halálának napján, 1958. június 16-án indul a cselekmény.

1956 addig volt eleven, amíg be volt tiltva, mondja Spiró Gy. A beszélgetőpartnerek egyetértenek abban, hogy évtizedek kellenek a történelmi események rögzítéséhez, szükséges a történelmi távlat megléte. Könyveket és filmeket ajánlanak, melyek az 1956-os forradalom eseményeihez kapcsolódnak.

üresHiába olvassa, nem ért semmihez, látszik rajta, hallom álmomban. A mondat és annak üzenete élesen az emlékezetembe vésődik, nyugtalanít, amikor reggel hét óra után olvasni, majd írni kezdek, hogy tizenegyig, a prózaműhely kezdetéig  elkészüljön a szövegem.

Csütörtökön nyolc körül nevetésre kelek. Kinyitom a szemem, látom, hogy Kovács E. ír. Nekem is kéne, gondolom, majd a másik oldalamra fordulok. Egy pillanattal később mégis feltápászkodom, körbenézek: a szoba üres.

Tizenegyre már líraszemináriumon vagyok. A jelek szerint mindenki ismeri a másikat. (Vacillálok: tartózkodjak vagy legyek közvetlen? Mindkettőnek megvan a hátránya.) A délelőtti foglalkozáson négyen mutatják be műveiket. Végül igyekszem mindenhez hozzászólni, odafigyelni, okulni – ezért jöttem. Balázs I. J., a szeminárium vezetője, verselemzés után emlékezteti a társaságot, hogy házi van. Ebéd után papírra vetek valamit – nem olvasom fel. Az udvaron szétszóródó kis csoportokat méregetem: heves kézmozdulatokra, feltűnő mimikákra vadászom; az okát magam sem tudom.

Az idő hátralévő részében kreatív gyakorlatokat végzünk. Egy ismert, általunk kiválasztott vers vagy dal szövegét kell átírnunk úgy, hogy a magánhangzókat meghagyva másik értelmes szót, és ezt tovább folytatva új, viszonylag összefüggő kontextust hozzunk létre. Kis túlzással: sikerül.

Pénteken már úgy kelek, mint aki egész nyáron ezt gyakorolta. Minden a megszokott úton halad. Körülnézek: a szoba ugyanaz, az ablak melletti fa megvan (a tegnap esti vihar ellenére is), Kovács E. olvas. A büfénél hatalmas felfedezést teszek: a reggeli kávé grátisz, egy köszönömért elvihető.

9:30-kor a „hogyan legyünk világhírű írók?” kérdést tesszük fel ismét. Az online és a nyomtatott irodalmi folyóiratok felsorolása zajlik. Megtudjuk, hová érdemes szöveget küldeni, meddig várhatunk a visszajelzésre, és hogyan fogalmazzunk, amikor udvarias hangvételben érdeklődünk a beküldött szöveget illetően.

A délelőtti beszélgetés hasonlóan zajlik az eddigiekhez. Azzal a különbséggel, hogy a csoport oldottabb, közvetlenebb az előző naphoz képest. Én is egyre kevesebbet tekintek máshová. Bár a mellettünk zajló prózaszemináriumon egy történet erejéig a vadászat istennőjéről, Diánáról van szó – talán hiúság, hogy meghallottam. Közben Balázs I. J. egyeztet velünk, hogy a délutáni vendéggel, Térey J.-vel (és mint később kiderül, Papp A.-val) miről is fogunk beszélgetni. Azt ajánlja, hogy mindenki olvasson fel egy saját művet, mintegy bemutatkozásképpen.

Rendkívül kötetlenül zajlik az eszmecsere. A meghívottak figyelmesen végighallgatnak mindenkit. Sokszínű a felhozatal, az egyik lány slammel is. Térey J. megköszöni a bemutatkozó műveket, majd összegezve megjegyzést tesz arra, hogy általánosan mindenki egyes szám első személyben ír, valamint szó esik a formában írott vers viszonylagos ritkaságáról is.  Néhány csoporttag a  vendéget  a Kazamaták című történelmi tragédiáról kérdezi, amelyet Papp A.-val közösen írt.

A beszélgetés befejeztével furcsa elégedettséget és teljességet érzek – tanultam.

Takács Zs._beszélgetésÖt órától Takács Zs. költővel beszélget Korpa T. Az alkotói idegenség természetével kapcsolatos kérdést jegyzem le először. A honosítás magányosságáról van szó, válaszolja Takács Zs. Alkotói hozzáállás a magány is lehet. Nem érzi otthon magát a világban, ez egy olyan otthonosság, írom a lapra, és eszembe jut egy készülő szövegem, a neoklasszicista épület homlokzatára vetülő halványpiros fény és az erős idegenségérzet riadalma.

Nyolc órától Szilágyi Zs. beszélget három elsőkötetes szerzővel. A köteteket egyenként elemzi. Hyross F. Tömegvonzás c. verseskötete kapcsán a ciklusképzés, valamint a kötetkomponálásban megnyilvánuló tehetség válik hangsúlyossá. Gál S. Sármeséinek esetében a Hrabal-előkép előnyeire és veszélyeire hívja fel a figyelmet a kritikus. Makai M. Koriolán dala c. kötete felvázol egy lehetséges (disztópikus) világot, de azzal a céllal, hogy beletekintsen az ember, aztán elhagyhassa, ezt írom a jegyzetfüzetbe.

Kilenc órától Lapis J. tíz pontban bemutatja Bálint T. Love story című kötetét, amely a Hortus Conclusus sorozatban jelent meg. Majd Soltész B. Inbox és Papp A. Vadpénz című kötetéről zajlik eszmecsere.

Az esti könyvbemutatók után éjszakába nyúló, sör feletti lázas beszélgetések következnek. A zene már nem szól, mikor a szobába érek.

A szombati líraműhelyen végül rám is sor kerül a felolvasásnál. Instrukciókat kapok, illetve néhány furcsának ható képet próbálnak a többiek megfejteni az egyik versemben. Én hallgatok. Összekötik a műveimben található fogalmakat egy másik, kicsit barbárabb, olykor archaikusabb világgal.

A délutáni, azaz az utolsó csoportmegbeszélésen summázzuk az elmúlt napok eseményeit. Balázs I. J. arra kér mindenkit, hogy néhány szóban fejtse ki véleményét azzal kapcsolatban, min változtatna, illetve milyennek találja a szemináriumok felépítését. Az elmondások alapján mindenki elégedett, néhányan hiányolják a szigorúbb kritikát, valamint a részletesebb műelemzést, de alapvetően mosolyogva állunk fel az asztaltól.

lengyel_műhely_távoliSzombaton három órától Mészáros S., a Kalligram Kiadó főszerkesztője a prózaszeminárium vendége. A nap további részében a beszélgetés során elhangzott üzeneten gondolkodom. Közben Cserna-Szabó A. és Tinkó M. beszélgetése zajlik. Nyolc órától a lengyel-magyar műfordító műhely tagjai beszélnek a közös munkáról, majd felolvassák verseiket. Kilenc órától a líra- és a prózaszeminárium résztvevői folytatják a felolvasást.

*

Egy momentum jut eszembe írás közben. Állunk az étterem előtti padok mellett, nézzük az embereket: azon gondolkodom, a kívülállás biztonságot ad vagy kiszolgáltatottá tesz?

Kovács Eleonóra és Pák Diána

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük