Jött a feladat, a Dontól, írjak netnaplót. Hol kezdjem?
Kedves Naplóm? Dátum? Esemény? Nem tudom. Aztán jött a vers: Amit nyárnak hívtunk. Régi már, de ihletet adott.
Energiám rengeteg, hiszen ezen a nyáron rendesen feltöltődtem. Talán már időrendi sorrendbe sem tudom rakni az eseményeket, mégis megpróbálom. Erősen kell gondolkodnom, mi mi után következett. A könyvhét volt az első, már emlékszem. A Vörösmarty tér tele volt emberekkel és a könyvkiadók pavilonjaival. A 86. volt, de én először jutottam el oda. Szájtátva néztem szét a szépirodalom és a ponyva között. Legszívesebben mindent hazahoztam volna. Hosszas séta után m
egtaláltuk a kárpátaljai kiadó helyét is. Az eladó ismeretlen, a kísérőm bevásárolt. Még egy kört tettünk a sorok között, visszakanyarodva a hazai tájon már ismerős arcok fogadtak minket. Kicsit üldögéltünk a napernyő alatt, jegyet vettünk a hajókirándulásra, aztán Leslie L. Lawrence (Lőrincz L. László) dedikálására igyekeztünk. Nővéremnek vásároltam ajándékba a legújabb kötetéből. Meleg volt, a sor iszonyatosan hosszú. Már épp azon gondolkoztam, hogy hagyom az egészet, jó lesz az aláírás nélkül is, amikor kísérőm megkérdezte, szeretem-e a testvéremet. Természetesen igennel válaszoltam, ő folytatta is mondandóját: „Akkor a sort is kiállod érte.” Most is igaza volt, megtettük és megérte, mert később látni nővérem arcán azt az örömöt, hogy kedvenc írója névre szólóan írta alá az ajándékom, felbecsülhetetlen.
***
Balatongyörökig rettenetesen hosszú az út. Az IC lerobbant, a légkondi feladta, a wifi nem működött. Igazából utólag már nem is annyira zavart. Amikor megérkeztünk, a móló végén elém táruló látvány mindent feledtetett. Az egész falucska összesen négy-öt utcából áll, mégis olyan egyedi és elbűvölő. A nádfedeles házak, a kedves emberek, a kellemes szállás és a Balaton meleg vize.
Most én voltam kísérőm kísérője. Az előadását a Balaton partján, a helyi Trianon-emlékmű közelében tartotta. Miközben beszélt, észre sem vette, hogy az arra járó emberek, a gyalogosok és a biciklisek egyaránt megállnak, és a sátor alá behúzódva hallgatják őt. Mire befejezte, majdnem teltház volt. Büszkén álltam mellette, amikor a gratulációkat fogadta. Egy romantikus vacsora után felfedeztük a falucskát, hajnali egy-kettő körül már mezítláb mentem mellette az úton. Fáradtan tértünk vissza a szállásra. Másnap strand. Balaton, sör, lángos és Wilson, a röplabda.
Hazaúton még mindig az járt a fejemben, hogy valami nem stimmel, csak kerestem, hogy mi lehet az.
Megint egy hétvége, Nevickén sátoroztunk, egymás kísérői lettünk. Az előre eltervezett videófelolvasást jól elröhögtük, azóta sem készült el.
A KurucFeszten is képviseltük a KVIT-et, de a fesztivál utáni sátorozás még emlékezetesebb, köszönhetően a péterfalvai cipő-, könyv- és vécépapír-tolvajok támadásának. Sírva vigad a magyar, emlegette a Mama, mindezt mezítláb. De nem baj, kapott gyémántberakásos topánkát, a Madár pedig kísérőm papucsát vehette ideiglenesen birtokba.
Visken voltunk esküvőn. Ismét én lettem a kísérő.
***
Fezen fesztivál, Székesfehérvár. Ez kemény lesz, gondoltam magamban akkor is, amikor a zacskós levest pakoltam az utazótáskám oldalzsebébe.
Városnézés, mesebeli kastélylátogatás, átbulizott éjszakák, moziban alvás, kihagyott HIM koncert, jónéhány fröccs és sörvég után folytattuk az utat Siófok felé. A vonatról épp csak érkeztünk leugrani, majdnem elnéztü
k a megállót. Irány az Aranypart Kemping és Üdülőfalu. Még két nap, így összesen már hat. Már nem keresem a kákán a csomót, mert tudom, hogy egyenes.
Születésnap, óriásicsokor-rózsa. Eddig csak édesapámtól kaptam ilyet. Kísérőm nagyon meglepett.
Augusztus 19-21., Máriaremete, Szent Jobb körmenet, tűzijáték, továbbálltunk Szeged irányába, megcsodáltuk Ópusztaszer látványosságait.
***
Megszólalt az első csengő. Tanulók, tanárok újból az iskola felé tartanak. Mi is. Levezettük a tanévnyitót. Hivatalosan is beköszöntött az ősz, vissza kell térni a fájdalmas hétköznapokba. Mert:
„nehézkes keserű
könyv- és sörvégekből tudom
hogy minden véget ér
most egy újabb elszalasztott lehetőség
amit tegnap még nevetve
nyárnak hívtunk”
Kedves kísérőm, hol is vannak azok a könyv- és sörvégek? Minden véget ér? Ez így igaz. Elszalasztott lehetőség? Nem hinném. A nyár véget ért, de valami más elkezdődött.
