Sosem látott hajók
Solymászok és erdészek tanulmányozzák,
hogyan olvadhatnának össze a tájjal.
A hét nagy kő még nem látható, csak a hágó,
ahonnan kikerülhetetlen a kilencedik század.
Amit látnunk kell, túl van a Borzsa-havasok gerincein,
túl a csigolyák közt megbúvó farkasokon,
amelyek majd elbúcsúztatják az utolsó királyt is.
Az irány egyelőre nehezen kitapogatható.
Végül kitisztulnak a kontúrok. Lépteink
ösztönösekké válnak, mint lónyerítés utáni
lónyerítés. Szemben a síkság kezdete,
elmaradó fenyőkíséret. Egy jól időzített pihenő
más megvilágításba helyezhet dombvidékeket.
Gyere, nézd meg, kifolyt vérünk
hol szeli ketté Beregszászt, s megy tovább
sosem látott hajókat ringatni. Itt foglaltunk újra hont.
kikötni valahol
a testben ellentétek összpontosulnak a szavak amiket a lány a buszmegállóból
mondott visszacsengenek ahogy elindulsz és magadnak mormolod őket
mintha az egésznek lenne tétje és az sem zavar hogy a fenyvesek
átengedik ezt a szagot kell hogy valami maradjon a bohémságból
vodka és cigifüst a levegőben lehelet látszik de nem lényeges
már tudod hogy a szépség a hajlatokban van és eleget
hajolgatsz mert el akarsz érni valamit csak a körvonalai még homályosak
az életednek így lehet évszázadokat hazudni a lépéssekkel amiket
ebben az ismerős galériában teszel és a parketta recsegésére gondolsz
annak a lánynak tetszene ha végighúznád a kezed a combjai közt
kezdj el élni hallod miközben megelőznek egy pillanatra
megállsz racionális magyarázatot adni ez a befagyott tó nem vezethet oda
ahova szeretnéd mégis újra elindulsz beregszász irányába
de a szelet ott sem láttad és nem félsz attól hogy beszakadsz
a túlsó part közelebbinek tűnik mint valaha megtanultad
hogyan reagálj a megemelkedett adrenalin szintre
ezt sokszor hallottad hogy igazából a hogyanokon van a lényeg
a többiek átértek a dombhoz a fenyvesek térdéhez és te
a közepén vagy ennek a szarnak és az összes lélegzetvétel a halál
apró lehetősége sajnálod hogy nem döglesz meg egy kicsit
mindennap a lányra gondolsz ő mit tenne azzal a cigivel
a kezében úgy tűnt része lehetne egy szerelmi háromszögben
ahol állandóan magyarázkodni kellene ehelyett inkább letudod
egy csókkal a másnapokat a jég nem bír el beszakadsz
de mintha a zsebedből elővett papírral tudnád bizonyítani
ez nem mély víz nem kell félni még azoktól a fenyvesek közül
feléd induló farkasoktól sem akiket úgy néz ki elbír a jég
A versek eredeti megjelenési helye: Híd, 2020/8-9., 22-23. old.
