Ez az elcsépelt szókapcsolat aligha lehet egy valamirevaló netnapló címe, most mégis jogosnak érzem a használatát, mert így nevezték el a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának badacsonyi konferenciáját, amin volt szerencsém előadóként részt venni. Amint a május 29. és 31. közötti esemény főszervezője, Pusztay János nyelvészprofesszor elmondta, a társaság munkájában túlsúlyba kerültek a nyelvészeti témájú tanácskozások, tudományos projektek, ezért érezték szükségét, hogy egy színvonalas irodalmi fórumnak is keretet biztosítsanak. Amint az a címből is sejthető, az előadások többsége literatúránk határok fölötti egységét hangsúlyozta, a szervezők célja pedig az volt, hogy éppen a határon túlinak és nyugatinak nevezett irodalom és kultúra képviselői mutassák be magukat és környezetüket.
Ezt a célt pedig elérték, hiszen Délvidék, Felvidék, Erdély–Partium, Kárpátalja, valamint Amerika, Nyugat-Európa és Skandinávia magyarsága is képviseltette magát a konferencián. Kárpátaljáról május 29-én Zékány Krisztinával, egykori tanárommal, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológia Tanszéke vezetőjével indultunk a Badacsonytomaj állomásig tartó hosszú vonatútra. A tanácskozásnak helyszínt biztosító Gizella Hotelben találkoztunk az idő közben autóval érkező Dupka Györggyel és családjával, szülőföldünk szépíróit és irodalmi életét mi hárman reprezentáltuk. Dupka György a rendszerváltás óta eltelt évek kulturális folyamatait, eseményeit részletezte, és örömének adott hangot a fiatal írógenerációk megjelenése okán, amit a KVIT tevékenységével szemléltetett. Zékány Krisztina több alkalommal is felszólalt, előbb a magyar tanszék bázisán alakult kárpátaljai magyar irodalommal foglalkozó szaktanteremről, a MOZAIK-ról értekezett, majd arról beszélt, hogy regionális irodalmunk miként van jelen a középiskolai tantervben. Jómagam Vári Fábián László költészetét mutattam be a hallgatóságnak, kiemelve azon verseket, melyekben a szerző verseszménye is körvonalazódik.
Számos jó előadást volt alkalmam meghallgatni, amelyek közül a teljesség igénye nélkül néhányat kiemelnék. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága elnöke, Dr. Balázs Géza nyelvész vitaindítónak is beillő előadásban vette elő irodalmunk megosztottságának/egységének sokat tárgyalt kérdését. Minderről nyelvészként beszélt, így a vitát képes volt izgalmas, új szempontokkal gazdagítani. Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész szintén rendhagyó előadásában Szilágyi Domokosról, mint a korának anyaországi lírikusait is megelőző posztmodern költőről beszélt. Előadásának kárpátaljai vonatkozása az általa posztmodern gesztusai miatt is tisztelt Balla D. Károly említése volt. A szlovákiai magyar irodalom közelmúltbeli és mai tendenciáiról beszélt lebilincselő tárgyszerűséggel és komoly szakmaisággal Nagy Csilla és Mizser Attila is, a pozsonyi Irodalmi Szemle képviseletében.
A konferencia utolsó, harmadik napján sajnos már nem vehettem részt, tovább kellett utaznom, határidőnaplómban azóta is egymást érik az irodalmi rendezvények. Badacsony az ott töltött rövid idő és a folyamatosan szitáló eső ellenére is meggyőzött arról, hogy Magyarország egyik legszebb települése. Két féltve őrzött kincséből, a balatoni fürdőhelyekből és kiváló boraiból az időjárás miatt csak utóbbit élvezhettem (mivel a szervezők pincelátogatásra is invitálták az előadókat), így is biztos voltam benne, hogy egyszer még visszatérek. Bízom benne, hogy ennek apropója pedig nem csak a testi felüdülés vágya lesz, hanem egy újabb színvonalas irodalmi konferencia is, mivel az előadók és a szervezők is a találkozó folytatása, megismétlése, bővítése mellett foglaltak állást.
