arcod rengéseitől bizonytalan
lettem. tetteimet már skálán
mérted, mely az idegenség első
jeleként mutatkozott. akkor
és ott, ezt akartam elhitetni
magammal, de a rengések
törmelékei szavakká alakultak,
így könnyebben elkezdődhetett
a végeláthatatlan építkezés
törésvonalaink talaján, a bőrön.
cigiszünetnyi újjászületés.
majd igent jelentő nemek,
borízű rúzsfoltok és harapások
következtek. kint a felhők
lehulló kristály-tollait,
bent az összefonódó karok
sziluettjét bújtatta az éjszaka.
a rezonancia különös
játéka zajlott – először láttuk
együtt a felkelő napot, s közben
úgy meséltél, mintha a hasonlatok
csak akkor lennének valósak,
ha a testhez idomulnak.
Megjelent: SziF Online (2017. február 17.)
