Évértékelő körkérdések a KVIT-tagok számára

1) Mi jelentette számodra 2016-ban a legmeghatározóbb olvasmányélményt?

Az idei legjelentősebb olvasásélményem újraolvasásból fakad. Érdekes módon éppen a tanulmányaimmal kapcsolatos, pedig az úgynevezett „kötelezők” sosem voltak rám igazán nagy hatással. Most újra kellett olvasnom Vári Fábián László verseit, és talán a mélyebb megértésre való törekvés vezetett ahhoz, hogy ennek a lírának egyre több szépségét, finomságát megtapasztaljam. A költemények mitikus világa, a számtalan motivikus utalás meglepett és megijesztett egyszerre, mert minderre nem fordítottam figyelmet a korábbi, felületes olvasáskor, és tudtam, hogy sosem fejthetem fel azokat teljes egészében. Elég volt mégis ez a felismerés, hogy a verseket nagyon megszeressem, és olvasásuk valódi élményt okozzon.

Próza tekintetében a legkellemesebb olvasásélményem Kubiszyn Viktor Oroszrulett című regénye volt. Az elbeszélő kalandos moszkvai utazása, az orosz irodalom- és kultúrtörténeti utalások tették számomra igazán élvezhetővé ezt a könyvet. Talán azért is emelem ki ezt a két idei olvasmányt, mert mindkettőre igaz, hogy nemcsak lelki impulzusok értek általuk, de az én írásművészetemre is érezhetően hatottak, szakmai értelemben is gazdagították az irodalmi ismereteimet.

2) Kaptál-e idén olyan tanácsot, amelyet alkalmazni fogsz írás közben?

Igen, nagyon fontos tanácsot kaptam. Egy olyan módszert javasoltak számomra, aminek eredményességét mindig is sejtettem, de idén ebben megerősítettek. Egy irodalomtudós, illetve egy elismert író egymástól függetlenül, de teljesen egybehangzóan hívta fel a figyelmemet a rendszeresség fontosságára. Tehát tudományos és szépirodalmi tevékenység esetén is egyaránt fontos, hogy naponta legalább néhány percig dolgozzunk, a munkánkban ne legyen „üresjárat”.

3) Hol tartasz az írás tekintetében? Rátaláltál-e a témára, melyről a következő évben írnál?

Még nem találtam rá olyan témára, ami írás tekintetében meghatározná a jövő évemet. Általában hirtelen jött ötletek mentén kezdek el dolgozni, ritkán tervezek hosszú távra előre.

4) Volt-e olyan téma a KVIT műhelymunkáján, ami megfogott, amin sokat töprengtél?

Az év legmaradandóbb emlékű műhelybeszélgetése számomra idén a februári volt, ahol az írói stílusról, a stílushibákról folyt a diskurzus. Ez a téma utóbb arra ösztönzött, hogy stílushibákat keresve a tárgyalt szempontok szerint magam is újraolvassam a szövegeimet.

5) Milyen terveid vannak a jövő évre?

2017-ben szeretnék többet foglalkozni a tudományos munkával. Készülő PhD-értekezésem témája Vári Fábián László költészete, ezért arra fogok törekedni, hogy még mélyebben befogadjam ezt az életművet. Emellett szeretnék egyre jobb verseket, prózai szövegeket írni, amiket neves anyaországi lapokban is publikálhatok. Ha ez sikerül, talán összeállhat egy jó anyag lírai munkáimból, és elkészülhet az első kötetem. Szeretnék többet foglalkozni a zenével, hogy minél több jó kárpátaljai költeményt zenésíthessek meg, ezzel is népszerűsítve szülőföldünk irodalmát.

marcsak_irogep

(Fotó: Marcsák Gergely)

 

Marcsák Gergely

Névjegy Marcsák Gergely

 Irodalomtörténész, író, költő, zeneszerző, énekes. 1990. február 23-án született az ungvári járási Kincseshomokon.  A Debreceni Egyetem Irodalom és Kultúratudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Az iskola befejezése után az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, majd öt évig az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola magyartanára és szervezőpedagógusa volt. Első versei 2010-ben jelentek meg az Együtt irodalmi folyóiratban. Azóta írásait közölték a Napút, Helikon, Partium, Magyar Napló, Irodalmi Jelen, Hitel c. folyóiratok. A Szárnypróba (2013), Különjárat (2016), A tökéletes zártság egyetlen pillanata (2017) és az Év versei–2018 című antológiák társszerzője. Verseket, rövidprózákat, tanulmányokat ír. A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alelnöke, a Magyar PEN Club tagja. Budapesten az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. Egy tanulmánygyűjteménye és egy verseskötete megjelenés alatt áll. Elismerések: Együtt Nívódíj (2017).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük