Évértékelő körkérdések a KVIT-tagok számára

Zsell_Diána_menthetetlenség_n

(Zsell Diána: Menthetetlenség)

1) Mi jelentette számodra 2016-ban a legmeghatározóbb olvasmányélményt?

Rengeteg jó könyv került a kezembe, mégis, ha egyet kellene kiemelnem a sok közül, egy első látásra bizarr borítóval – rózsaszín uniformist viselő Hitler – és tartalommal bíró regény volt az, amely a legmeghatározóbb olvasmányélményt nyújtotta számomra ebben az évben. Massimiliano Parente olasz író Hitler után a második legnagyobb művész c. regénye megjelenés tekintetében igen friss (2014), 2015-ben adták ki magyar nyelven. Egy könyv, amely egyszerre provokatív, már a címével kezdve, ezzel együtt alpári, intelligens, tabudöntögető, továbbá betegesen kifordított társadalomkritikával bír. Az a fajta közlésmód, amellyel Parente szól Max Fontanán keresztül az olvasóhoz, meglehetősen erős, néhol visszataszító, mégis szimpatikus és tanulságos. Azt kell, hogy mondjam: csak az vegye a kezébe ezt a könyvet, akinek van gyomra a már fent említett jelzők elviseléséhez. Ugyan több részlet olvasása közben is foghatjuk a hasunkat a nevetéstől, máshol azonban felfordulhat az ember gyomra a tömény cinizmustól, esetleg a fekete humortól (amely nem tudhat magáénak nagy rajongótábort), vagy ha csak elolvas egy-egy alpáribbnak minősíthető gondolatot. Nekem mindenesetre elnyerte a tetszésemet.

2) Kaptál-e idén olyan tanácsot, amelyet alkalmazni fogsz írás közben?

Persze. Elhagyni az explicit írásmódot, amit eddig nem sok esetben alkalmaztam, de néha előfordult. Emellett folyamatosan kapok tanácsokat, amelyeket igyekszem megfogadni.

3) Hol tartasz az írás tekintetében? Rátaláltál-e a témára, melyről a következő évben írnál?

Zsell_Diána_Fejlődés_n

(Zsell Diána: Fejlődés)

Egyre inkább úgy érzem, hogy 2016 a fejlődés éve volt, hatalmasat léptem előre, de még így is sok a tanulnivaló és a megmérettetés, sokat kell dolgoznom azon, hogy felülmúljam önmagamat. Úgy érzem, megfelelő motivációval és energiával ez sikerülni fog. Az a téma, amiről írni szeretnék a következő évben, ugyanaz, mint ami 2016-ban is foglalkoztatott: az idő, annak lényege, a múlt, a jelen és a jövő; ezek létezése és  tagadása. Ez a témakör áll hozzám a legközelebb a kezdetektől fogva, egyelőre nem szeretném semmiképp sem elengedni.

4) Volt-e olyan téma a KVIT műhelymunkáján, ami megfogott, amin sokat töprengtél?

Sokat töprengtem ezen a kérdésen, és azt kell, hogy mondjam: nem. Persze, a műhelymunkák többségén mindig hozzászóltam az adott témákhoz, érdeklődő voltam, de valahogy idén nem volt olyan kérdéskör, amelyen sokat töprengtem volna. Nyilván nem arról van szó, hogy megkérdőjelezem a témák helytállóságát: kiválasztásuk szándékos és fejlesztő, tájékozódhatunk erről a műhelyekről szóló netnaplókban. Szem előtt van tartva az a tény, hogy a fejlődés egyik függvénye az, hogy a műhelyeken mennyire hasznos és építő jellegű témákat veszünk át – legyen az beszélgetés például a stíluserényről, stílushibáról vagy épp az adekvát és inadekvát stílusról. De ez nem mindig vagy nem mindenkit fog meg, gondolkoztat el: személy szerint jobban érdeklődöm azon témák iránt, amelyek egy mű létrejöttéről adnak bővebb tájékoztatást, érdemi beszélgetés zajlik róluk. A fentebb említett példák inkább a puzzle összerakásában segítenek. 

5) Milyen terveid vannak a jövő évre?

Saját triumvirátusom van: fejlődni, tanulni és még minőségesebben írni. Esetleg időben megmenteni a megmenthetetlent.

Csornyij Dávid

(Zsell Diána: Megmérettetés)

(Zsell Diána: Megmérettetés)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük