netnapló – eredmény

Vasárnap reggel a buszon az előző napon történt munkácsi eseményekről beszélnek. Eszenynél leszállok, pár perccel később a síneken áthalad egy tizennégyes jelzésű zöld busz, a függöny mögül kinéz valaki, ő is Szalókán lakik. Nagy esélye van annak, hogy egyezik az úti célunk.

Elsőre nem is látom Cs. L.-t, messzebb, a

netnapló – előkészületek

Péntek van, hőség, a zárt ablakon keresztül beszűrődő hangokból ítélve a szomszédék learatták a búzát. Közben élménybeszámolókat olvasok a Literán, mert sehogy sem sikerül kijavítanom a sajátomat a múlt vasárnapi programról.

Jön egy ötlet, megoldásnak tűnik a kötetlenebb forma, konzultálok, lehetséges, kezdem.

*

Június 29-én, egy véletlenszerű döntés, túl hideg

netnapló – Írni nehéz

Emlékszem, gyerekként arról ábrándoztam, hogy egyszer újságíró leszek, mert azok olyan vagányak, szókimondóak és igazi személyiségük van. A létező összes könyvünket telefirkáltam ákombákom betűkkel, kriksz-krakszokkal, s azt játszottam, hogy egy fontos eseményről írok beszámolót (lehettem úgy 4-5 éves).

Kiskoromban sokkal több volt bennem a spiritusz, mert mindamellett, hogy egyszerre akartam

Kék fülke

Idő.
Ha együtt indulnánk a múltba,
hogy valami más legyen
és változtatnánk…
Vagy akár a jövőbe.
Ha megállunk pihenni,
a döntések gyümölcsét
hintaszékből nézni
egy kis faház teraszán…
Zöldet mutat a lámpa.
Állnak a kocsik,
rám várnak,
ebből baleset lesz.

Csornyij Dávid

Megjelent: Együtt, 2015/2.