netnapló – Ünnep a gyakorlás jegyében

Mi ez? – kérdeztem magamtól a szemöldökömet felhúzva. Másféle olvasmányokhoz vagyok hozzászokva, ezért Nagy Zoltán Mihály Ünnep Szodomában c. regényének olvasása azonnal ambivalens érzésekkel töltött el. Aztán eszembe jutott, amiről korábban Csordás László beszélt, miszerint nem csak nívós írásokból lehet tanulni. Ennek tudatában kezdtem az elemzésbe az előző műhelyen

Kaland

jáde-hold ül pihenni a hegyre
álmok borzolnak vizek menti nádat
szellemek járnak a szentélyben és egyre
mormolnak régi sintó imákat

 

madár az ágra hintázni jár
víztükörben lapul a csillagos ég
papírfalakon ki ajtót talál
nem szeretne elszunnyadni még

 

a járdaköveken új életre kel
a sötétben hullott szakura-bogyó
libbenve mentás illatot

Az adekvát és inadekvát stílusról

Újra összegyűltünk február 13-án a havonta megrendezett műhelymunka alkalmából. A szokásos időben és helyen elkezdődhetett a megbeszélés. Elsőként az újonnan érkezettek mutatkoztak be: Puskás Márk (Beregújfalu) és Gyöngyössy Tibor (Ungvár), akik a KMMI által meghirdetett pályázaton való részvétel okán kaptak meghívást a műhelymunkára, továbbá Bodor Dominik irodalomkedvelő (Aklihegy). A megbeszélésen

Valóságok párbeszéde: Levél

Szia Anyu!

Légy szíves, ne haragudj rám! Zavarban vagyok, és nagyon nehéz bármit is írnom.

Tudod, én megbarátkoztam volna a halállal. Megszoktam a dermesztő hideget és a vastag zubbonyt is a rekkenő nyárban. A laktanya szagát, az ehetetlen kosztot, a lembergiek „mágyár”-ozását, minden embert próbáló, idétlen parancsot.

És megbarátkoztam volna